Svájci lóf&*sz

Vicces egy nap volt a mai.

Önerőből megpróbáltuk feldolgozni a banki projektek eggyikének környezetét. Mivel nem csak szoftver mérnökök olvasság ezt a kis családias odlalt, ezért próbálok megfelelő hasonlatokat keresni a helyzet súlyosságának érzékeltetéséhez.

Kezdjük azzal hogy hangosan anyáztam egész délelőtt, akkor még csak a Microsoft Word kínzásai miatt. Aztán délutánra már az azóta a banktól eltávozott fejlesztő nemes hímtagját fenyegettem élezetlen bozótvágó kés általi levágással, amiért ilyen sokcsápos, undórító, hupilila, emberevő szörnyeteget fejlesztett.

A rendszer túlbonyolítottságának foka:

Mintha a szbám egyik falának fehérre mázolásához 24 alvállalkozón keresztül szereznék végül jómunkásembert, aki ipari festőgéppel dolgozná végig a lakóépület teljes felületét.

Mintha markológéppel ásnék lyukat a földbe, hogy aztán egy szál rózsát ültessek bele.

Mintha Soros Györgyöt kérném meg, alapítson egy céget, ami bízzon meg egy offshore Holding Company-t, ami kérjen fel egy kutatóintézetet, ami elemezze a szakképzett telefonos kisasszony által az én bemondásaim alapján kitöltött, pszcihológusok kétheti munkája során összeállított kérdőívét, aminek nem titkolt célja hogy felmérje, mégis mennyi fizetést is szeretnék én igazából...

Ez már adhat megfelelő képet...talán.
Na azért azt is tegyük hozzá, az elején mi is elnéztünk valamit. Olyasmit kerestünk, ami nem létezett, olyasmi alapján, ami létezett, de létezésének sem okai sem céljai nem voltak. : /

Egyébként ma kaptunk teát a konyhába, a bankban. Ittam mentásat, robbanás volt a számban. Persze ízesített cucc volt.

A címről:

Ma a nagy fejtágítások közben láttam hogy jobbra tőlem az egyik svájci úrimeber és a gyakornok csajszi nagyon pillognak felém. Gondoltam, biztos vicceset mondtam, vagy nagy pattanás van az arcomon (volt is), ezért inkább elbújtam az Amerikai előadó feje mögé, hogy ne lássanak.

Később derült ki, hogy a fiatalok csak próbálták áttörni a kultúrális gátakat. Az egyik svájci fazonnak van egy magyar társa a Floorball csapatban. Így hát fejlett Magyar szókészlettel rendelkezik, ami leginkább a lovak, azon belül csődörök fajfenntartásra használt ezsközének vulgáris leírására korlátozódik.

Hárman pedig sorsot húztak, ki lesz az ki hangosan felolvassa a lókukit, hátha mi meghalljuk és viccesen visszanézünk. A kiscsaj húzta a rövidebbet, fel is mondta, de mi annyira belemerültünk a melóba, hogy nem hallottuk. Ezért szuggeráltak ennyire. Később aztán oda hívtak, és ismertették a helyzetet...

Hangosan felnevettem a lányka lofas -ától : D

Azóta ha a másik srác meglát, mindíg így köszönt...legalább van közös témánk...

Rozsénak tanítottam azóta pár szebb kifejezést is, főleg az tetszett neki amely folyamán a tetszőlegesen megszólított egyén édesanyját a legősebbi foglalkozást űző hölgyek közé sorolja a beszélő.