Az 57834-es számű páciens

Vasárnap : Meg akartuk mászni a ZürichBerget, erre nem esett egész nap? Ami hegyet szombaton ha megmászhatsz, ne halaszd vasárnapra...

Fogas kérdés :

Idő előtt érkeztem, mint mindig. Körbe kaptattam a föld alatti bevásárlótéren, néztem szövegmentes, vicces, macskás képregénykönyvet, pár ezerért. Kiakasztottam a recepciós hölgyet. Már a Gábor név feldolgozása is csak harmadik hallásra sikerült neki, de azzal végképp kihoztama sodrából hogy sem telefonszámom nem volt (még mindig nem megy a roaming), sem irányítószámom (a Svájci címemet adtam meg, kész csoda hogy emlékeztem az utcára meg a házszámra)

A vároteremben már kezdtem úgy érezni magam, mint akit elraboltak az élienek. A sok tükör miatt a valódi négyszeresének tűnt a hely. Alul körben mindent ócánok hallal teli vízéről készült képekkel tapétáztak, egy percnyi várakozás után pedig megjelent egy ázsia hölgy az asztalomnál, és gyertyát gyújtott mécsesben, majd elém helyezte, majd még kettőt a többi asztalra. Nem lepődtem meg, és most nem vagyok irónikus...

Kisvártatva jött egy növérke. Herr Ájhámmert kereste. Mivel én várakoztam egyedül, tudtam hogy rám gondol. Rögtön Svájci Németül kezdett el instruktálni, mondtam hogy nem értem a nyelvet. "Ó" Aztán angolul kikérdezett. Meg is lepődött hogy nem fáj a fogam, csak luk van benne, és én vettem észre, és tényleg nem fáj, de luk, és miért van ott, és ne már! Szóval megröntgeneztek.

A röntgen után bejött egy hiperaktív, jófej dokinő. Természetesen ő is rögtön Svájci Némettel próbálkozott. Mondtam, én meg Gábor vagyok, és nem érteni handa-banda szwüssz-dajcs : ) Megkrédezte hát mi az anyanyelvem. Mondtam, a Magyar. "Akkor inkább maradjunk az angolnál"

Akkor azért nem volt olyan szimpi mikor a fogamat teljes erővel ütlegelni kezdte egy csipesz tömörebb végével, és közben kérdezte : "ÍGY FÁJ????" Fájt. Egy bizonyos irányból, de azzal nem is volt gond. Aztán együtt kielemzetük a röntgenemet. A nagy tömésem szép, megdícsérte. A gyökerek rendben vannak. A hátsó fogon nagyon vékony tömés van, a luk valódi, nem hallucionáltam, de szerencsére olyan pici hogy nem okoz gondot Júliusig.

Kaptam egy kinyomtatott röntgenképet, azt majd adjam az otthoni dokinő kezébe, és mehettem isten hírével. Mindez 70 frankomba került. Megérte, mert nyugottabb vagyok. Persze így is nézem majd minden nap a lukat.

Ja, és ma láttam egy Rabbit rollerral zebrán átkelni. Lobogott a pajesza a menetszélben.