Az 57834-es számű páciens

Vasárnap : Meg akartuk mászni a ZürichBerget, erre nem esett egész nap? Ami hegyet szombaton ha megmászhatsz, ne halaszd vasárnapra...

Fogas kérdés :

Idő előtt érkeztem, mint mindig. Körbe kaptattam a föld alatti bevásárlótéren, néztem szövegmentes, vicces, macskás képregénykönyvet, pár ezerért. Kiakasztottam a recepciós hölgyet. Már a Gábor név feldolgozása is csak harmadik hallásra sikerült neki, de azzal végképp kihoztama sodrából hogy sem telefonszámom nem volt (még mindig nem megy a roaming), sem irányítószámom (a Svájci címemet adtam meg, kész csoda hogy emlékeztem az utcára meg a házszámra)

A vároteremben már kezdtem úgy érezni magam, mint akit elraboltak az élienek. A sok tükör miatt a valódi négyszeresének tűnt a hely. Alul körben mindent ócánok hallal teli vízéről készült képekkel tapétáztak, egy percnyi várakozás után pedig megjelent egy ázsia hölgy az asztalomnál, és gyertyát gyújtott mécsesben, majd elém helyezte, majd még kettőt a többi asztalra. Nem lepődtem meg, és most nem vagyok irónikus...

Kisvártatva jött egy növérke. Herr Ájhámmert kereste. Mivel én várakoztam egyedül, tudtam hogy rám gondol. Rögtön Svájci Németül kezdett el instruktálni, mondtam hogy nem értem a nyelvet. "Ó" Aztán angolul kikérdezett. Meg is lepődött hogy nem fáj a fogam, csak luk van benne, és én vettem észre, és tényleg nem fáj, de luk, és miért van ott, és ne már! Szóval megröntgeneztek.

A röntgen után bejött egy hiperaktív, jófej dokinő. Természetesen ő is rögtön Svájci Némettel próbálkozott. Mondtam, én meg Gábor vagyok, és nem érteni handa-banda szwüssz-dajcs : ) Megkrédezte hát mi az anyanyelvem. Mondtam, a Magyar. "Akkor inkább maradjunk az angolnál"

Akkor azért nem volt olyan szimpi mikor a fogamat teljes erővel ütlegelni kezdte egy csipesz tömörebb végével, és közben kérdezte : "ÍGY FÁJ????" Fájt. Egy bizonyos irányból, de azzal nem is volt gond. Aztán együtt kielemzetük a röntgenemet. A nagy tömésem szép, megdícsérte. A gyökerek rendben vannak. A hátsó fogon nagyon vékony tömés van, a luk valódi, nem hallucionáltam, de szerencsére olyan pici hogy nem okoz gondot Júliusig.

Kaptam egy kinyomtatott röntgenképet, azt majd adjam az otthoni dokinő kezébe, és mehettem isten hírével. Mindez 70 frankomba került. Megérte, mert nyugottabb vagyok. Persze így is nézem majd minden nap a lukat.

Ja, és ma láttam egy Rabbit rollerral zebrán átkelni. Lobogott a pajesza a menetszélben.

Fog Gondok

Ma hajnalban fogmosás után örömteli dologra lettem figyelmes. Az egy hónapja frissen tömött (16000 HUF) fogam felületén lyuk keletkezett, elég kicsi még, nehéz észrevenni, szerencsére Hipochonder vagyok és gyakran szemrevételezem fogazatom.

Még hajnalban elkezdtem megoldásokat keresni. A hazamenés nem lehetőség, csak ezért utazni egy hétvégére túl drága és túl fárasztó. Júniusban nem lesz időm fogászatra menni, egyik nap sem, mivel hamar elhagyom Magyarország területét. Július végén lenne a következő lehetőség, addig egyszerűen nem várok.

Azt tudni kell hogy Svájcban a fogászat nem olcsó mulatság, ellenben rohadt drága. Keresgettem fórumokon, egy gyökrékezelés akár 3500 frank is lehet....de egy komplikáltabb tömésért is elkérhetnek akár 300, minimum 100 frankot (20.000 - 60.000 HUF). Létező fogásazti turizmus van Svájcból Magyarországra, na most én majd megfordítom a trendet...

A házunk melett van egy fogorvosi magánpraxis. Dr. Attila Ghézcy. Eléggé magyaros hangzása van, nicht? Megnéztem, rendel szombaton is. Átmegyek, egy piercingelt fülü lány éppen oda megy, beenged. Lakóház, második emeleten van a praxis. Csengetek, semmi. Hát akkor neki is a.....

Második lehetőség. ZZZ. Zürich Zahnartz (Fogorvosi) Zentral. A főpályaudvar mellett, pontosabban alatt van. Szépen végigsétálok a jól ismert utcákon. Át a vágányokon, és a pályaudvar belsején. Épp valamiféle ázsiai kiállításra készülnek, standokat állítanak, étellel, itallal, orientál díszítéssel. Még nem reggeliztem semmit.

Megtalálom a központot. Két szintes, a beavatkozásokat a legméllyén végzik. A kürtő tükrökkel fedett, körbe körbe. Lent a váróteremben ül egy lány. Ahogy felnéz, három különböző tükörképe bámul rám. Belátok a orvosokhoz is, üveg ajtó, üveg fal mindenütt. Valaki épp fekszik egy fehér műanyag székben, épp fölé hajolnak.

A recepciós kisasszony kérdésemre azt feleli hogy csak egy egész picit beszél angolul. Ami azt jelenti hogy még hozzám képest is perfekt. Árat nem tud mondani, 100-tól felfelé, ennyi az infó. Köszi, ezt már eddig is tudtam. Foglal nekem időpontot hétfőre, 17:20. Lehet kártyával fizetni, Visa Electron elfogadóhely is. Szóval nem kell a hónap végére megmaradt készpénzemet költeni, inkább fizetek a lakásvásárlásra félretett, megtakarított pénzemből. Abból kevésbé fáj.

Az egyezkedés után megyek a Kóópba, és bevásárolok hétvégére. Veszek egy olcsó, teszkó gazdaságos fagyit is. A híd mellett nyalom el, galambok gyűrűjében. Mellettem egy fazon épp a Limmatból (Zürichet átszelő folyó) horgászik, a főpályaudvar kapuja tőlünk egy percre sincs.

Bónusz képek, ez csak azoknak jár akik végigolvasták a szöveget : P



Svájcban kapható üdítők. A bal szélső elvileg tejsavóból, vagy tejsavból, vagy valami efféléből készült, elvileg jó. A jobb oldali a Dr. Pepper, amerikából ideszármazott vicces ízű ital.



Ez a szomszéd templom tornya az erkélyünkről. Minden Szombaton és Vasárnap pontban tízkor, pontosan tíz percig iszonyú harangorgiába kezd. Nem szeressük...



Fogaimról készült, torzított kép. Fekete kerteben a fehér folt egy olyan szuvasodás ami elvileg nem terjed tovább, és a két fog ideíglenes érintkezése miatt keletkezett.

Piros keretben van a mostani bűnös.

Svájci lóf&*sz

Vicces egy nap volt a mai.

Önerőből megpróbáltuk feldolgozni a banki projektek eggyikének környezetét. Mivel nem csak szoftver mérnökök olvasság ezt a kis családias odlalt, ezért próbálok megfelelő hasonlatokat keresni a helyzet súlyosságának érzékeltetéséhez.

Kezdjük azzal hogy hangosan anyáztam egész délelőtt, akkor még csak a Microsoft Word kínzásai miatt. Aztán délutánra már az azóta a banktól eltávozott fejlesztő nemes hímtagját fenyegettem élezetlen bozótvágó kés általi levágással, amiért ilyen sokcsápos, undórító, hupilila, emberevő szörnyeteget fejlesztett.

A rendszer túlbonyolítottságának foka:

Mintha a szbám egyik falának fehérre mázolásához 24 alvállalkozón keresztül szereznék végül jómunkásembert, aki ipari festőgéppel dolgozná végig a lakóépület teljes felületét.

Mintha markológéppel ásnék lyukat a földbe, hogy aztán egy szál rózsát ültessek bele.

Mintha Soros Györgyöt kérném meg, alapítson egy céget, ami bízzon meg egy offshore Holding Company-t, ami kérjen fel egy kutatóintézetet, ami elemezze a szakképzett telefonos kisasszony által az én bemondásaim alapján kitöltött, pszcihológusok kétheti munkája során összeállított kérdőívét, aminek nem titkolt célja hogy felmérje, mégis mennyi fizetést is szeretnék én igazából...

Ez már adhat megfelelő képet...talán.
Na azért azt is tegyük hozzá, az elején mi is elnéztünk valamit. Olyasmit kerestünk, ami nem létezett, olyasmi alapján, ami létezett, de létezésének sem okai sem céljai nem voltak. : /

Egyébként ma kaptunk teát a konyhába, a bankban. Ittam mentásat, robbanás volt a számban. Persze ízesített cucc volt.

A címről:

Ma a nagy fejtágítások közben láttam hogy jobbra tőlem az egyik svájci úrimeber és a gyakornok csajszi nagyon pillognak felém. Gondoltam, biztos vicceset mondtam, vagy nagy pattanás van az arcomon (volt is), ezért inkább elbújtam az Amerikai előadó feje mögé, hogy ne lássanak.

Később derült ki, hogy a fiatalok csak próbálták áttörni a kultúrális gátakat. Az egyik svájci fazonnak van egy magyar társa a Floorball csapatban. Így hát fejlett Magyar szókészlettel rendelkezik, ami leginkább a lovak, azon belül csődörök fajfenntartásra használt ezsközének vulgáris leírására korlátozódik.

Hárman pedig sorsot húztak, ki lesz az ki hangosan felolvassa a lókukit, hátha mi meghalljuk és viccesen visszanézünk. A kiscsaj húzta a rövidebbet, fel is mondta, de mi annyira belemerültünk a melóba, hogy nem hallottuk. Ezért szuggeráltak ennyire. Később aztán oda hívtak, és ismertették a helyzetet...

Hangosan felnevettem a lányka lofas -ától : D

Azóta ha a másik srác meglát, mindíg így köszönt...legalább van közös témánk...

Rozsénak tanítottam azóta pár szebb kifejezést is, főleg az tetszett neki amely folyamán a tetszőlegesen megszólított egyén édesanyját a legősebbi foglalkozást űző hölgyek közé sorolja a beszélő.

Jó kis hazai!

Apám!

Légy szíves, ha tudsz, valahogy keríts az Orgoványi János rokon körte pálinkájából egy keveset. Megígértem a Rozsénak (ehh...Rogernek) hogy hozok neki jófajta hazait. Kicsit fél ugyan hogy megvakul tőle, de mondtam hogy a napba nézéssel hamarabb célba ér...

Szerda?

1, Gábor elaludt, húsz percel később kezdett neki a reggeli szertartásoknak.
2, Rossz villamosra szálltunk. Egy megállóval később vettük észre, leszálltunk, visszagyalogoltunk.
3, Rossz vágányhoz álltunk, rohanni kellett a jó vilamoshoz.
4, Gábor bekapcsolva rakta el a fényképezőgépét, le is merült, nem tudott fényképezni.

A munkában alakul a molekula, mocorog az atom, a politikusokat csókoltatom...érdekes lesz ez még Októberig. Rengeteg sok Bankos érdekességen és akadályon kell majd még átverekednünk magunkat. A fele politika.

Mai idézet : "Le leveleztem vele, hogy Lenin mauzóleumának le linóleumozása."

Tegnap többet sikerült aludni (csak húsz perccel , de jól esett), kevesebb kávét ittam. Munkak özben elaludtam három másodpercre délután, pezsdítő volt.

Jobb volt a kedvem.

Este voltunk boltba, vettem Dr. Pepper üdítőt, ami otthon nem igazán kapható. Vaníliás cseresznyés light kóla íze volt. Sajnos csak 3,3 decis dobozkában lehet kapni.

Elkezdtem jegyzetelni egy word dokumentumba azt a sok dolgot amit próbálnak a fejünkbe tömni a bankosok. Gábor 300%-al többet jegyzetelt a füzetébe, kézzel. Mégis engem néztek csodagyereknek...pedig ez csak egyszerű egyetmi rutin. A német kolléga (mint kiderült Dél-Afrikai is egyben) szerint a gépelésem egy orgonaművész előadásához hasonlít, akkor ezért fájnak az újjaim....

Lehet mégsem kell fizetni a hazaiak látogatásáért! Hamarosan bederül...

Gáborral megeggyeztünk hogy mindketten szeressük a Tankcsapda első pár albumát, főleg ezt a nótát:

Legyőzhetetlen félelem az unalomtól. Közben mosás.

Általános hangulatom leírására talán a morózus szó illene legjobban. Keveset alszom. Pont úgy mint otthon. Csakhogy otthon nem hétkor kelek, s nem tölöm magam annyira tele koffeinnel, hogy rázkódjak, remegjek az elköltetlen energiáktól, közben meg üres tekintettel nézzem a dupla monitort magam előtt.



Napok óta ezt a zenét hallgatom. Nem sokat segít ez sem abban hogy jobban érezzem magam. Azért megvagyok. A pipa még mindig hiányzik, akarom inni, szívni, fújni a füstöt. Otthon mennyivel más lehet, mint idegen helyen az utcán, egy teázó teraszán.

Ma a mosás kegyes tevékenységét is elvégezhettem, mert kevés alsóneműt hoztam, és már erősen fogyóban volt a készlet.

Mélyen a föld alá kell menni, le a pincébe. A nyikorgó, zárt fémajtó mőgé. Le a zöld, tördelt lépcsőkön. Ki kell pakolni a festékes gatyát a szárítóból, ami nem a miénk, és gazdája modortalan módon csak úgy magára hagyta. Be kell pakolni a mosatlant a gépbe, és várni kell. Tétlenül ülni a laptop előtt, amíg valahol alattam, mélyen, forog a centrifuga, és tisztulnak a gönceim. Aztán húsz percenként lerohangálni a nyamvadt szárítóhóz, próbálgatni a hatvan, nyolcvan, száz fokokat. De a ruha csak nem szárad, az ismeretlen szomszéd meg még mindig nem vitte el a gatyáját, én meg már nagyon unom az egész hercehurcát. Felhozom a nedves ruhákat és a bőrönd síkjára helyezem őket. Olyan gatyaszaggató fülledt meleg van, hogy holnap délutánra biztos megszáradnak, vagy legalább is kevésbé lesznek nedvesek.



Közben próbálom hallgatni ezt a lökött muzsikát, eleve vidámabb egy műfaj, de a szövegében elrejte mégis ott van az elgondolkodtató üzenet: "Mindenem megvan, te téged miért nem kaphatlak meg?"

Éjfélkor le kellene feküdni...

Gáborok a hegyen

Tegnap Gáborral meglátogattuk a lakásunkhoz legközelebb elhelyezkedő hegyet.



Rendesen meleg volt, sütött a nap ezerrel. Mindketten megpörkölődtünk kicsit.

Az út teljesen beépített, a hegy alsó lankáin elterülő lakó és ipari körzeteken át vezetett felfelé.





Amerre jártunk midnen ki volt ürülve a hétvége és az ünnep miatt. Rengeteg szép újjépítésű házat láttunk, s minden zöld volt. Sok építkezési terület is volt. Úgy tűnik valamiféle nagyszabású projekt zajlik, "Wir Bauen für Zürich" - Zürich-ért építkezünk, ez volt kiírva.



Végre elértük a zöldet.




Kipróbáltam a panorámakép készítési funkciót a gépemen.

Sok biciglissel, távgyaloglóval találkoztunk. Ez lehet a helyi Normafa. Grillezők is dögivel voltak, minden tisztás tele volt rohangáló gyerkőcökkel, és sütögető, beszélgető felnőttekkel. Egy kis kommandósnak meg is adtuk magunkat, amikor elénk ugrott a műanyag puskájával.



A csúcs közelében volt miniatűr tó, ebihalakkal, kacsákkal, szokásos szériatartozékokkal.




Kicsit lentebb ilyen volt a kilátás.



Hazafelé úgy döntötünk előadjuk a Burzsoá túrista betér ebédelni című darabot. Egy alsó-középkategóriás helyet sikerült választani. A kaja jó volt, napi menüt ettünk. Tojásos húsleves, főétel, saláta. Gábor steak-et evett, én sajtszószos spagettit. 7200 forintnak megfelelő frankot fizettünk. A képen én látszódom, ahogy épp élvezem az 1100 forintos sörömet.

Streets of Zürich

Séta a 10.-es Zónában

A szombati napot sétával töltöttük, már amikor ébren voltunk. Én eléggé kész voltam, egész héten négy órákat aludtam, aztán munkában rákaptam a kávéra. Szombaton meg már hiáynzott a megszokott napi koffein adag. Séta előtt elmentünk a helyi Tecsóba (Migros) vásárolni, ugyanis szombaton öttől a következő hétköznap reggeléig minden bolt zárva (kivéve a reptéri és a főpályaudvari Tecsókat). A pünkősd hétfő miatt tehát eleve két és fél napra vásároltam.

Sikerült egy hatos csomag, másfél literes kólát vennem, ami így literre lett 230 forint. Azt hiszem nem fogok egyhamar leszokni : D

Pénteken egyébként sikerült sörözni pár céges kollégával, a háztól kb 7 percre lévő bárban. Hihetetlen, de péntekenként ingyé lehet enni! Van egy szolgáld ki magad büfé, persze az embert úgy is vájná a lelkiismeret, ezért mindíg rendelnek valamit. Nálam lecsúszott két sör (azért tömtem magamba rendületlenül az ingyen kaját, elvégre Magyar lennék, vagy mi. Azt sem néztem mit eszek..)

Képözön következik:





Kedvenc házaim a környékről.



Közeli folyócska túloldalán elhelyezkedő dúzzasztó, s annak mesterséges vízesése.





Istencsászár Street art-ok.



Véletlenszerűen feltűnő Landesmuseum míves kapuja.



Egy híd az ezerből.



Gyönyőrűen, aprólékosan beállított, lelket és érzést magában hordozó kép, melyet aztán az utómunkálatok során széteffektezéssel elgányolok.



Gábor Kompozíciót alkot.



Itt nem azért van kirakva a nemzeti lobogó mint otthon, a panelház negyedik emeltén a magánlakás ablakában.



Gábor (mich) kiéli fotóművészeti perverzióit.



Templom. Itt annyi van mint otthon lepusztult késdobálós presszó. És egymással versenygenek, ki tud idegesítőbben harangozni.



Régi, míves épületdíszek szerelmeseinek.
(Szia Apa!)



Puvér néni. Ő a pucér pasi párja. Aki használt régi Corvinus-os Neputun ETR-t, az tudja miről van szó.



Hármas számú városháza épület bejárata. Gagyi....(:P)



Kutyagolástól megfáradt lábak.



Ilyen helyeket lehet találni a hidak alatt.

Hazafelé megvolt az első negatív incidens is. Gábor kolléga le akart fotózni egy helyi ruha és cipő gyűjtő konténert, de egy arra járó Svájci úriember azt hitte őt fotózza. Úriember alatt értsünk suttyó, alkohol által leamortizált arcú, büdös bagót szívó illetőt. Próbáltunk vele kommunikálni, hogy hát még pénzért sem fotóznánk le, és nem is ő rá lőttünk, de csak lökte a sódert. El is küldtem magyarul a .....

Anthony's + Lakás

Gábor kolléga alkotott tegnap a fényképezőgépével:



Lakás közvetlen közelében van ez a hely. Benéztünk egy pillanatra.




Nem igazán volt még vendég. Az üzletvezető hölgy kijött és beszélgetett velünk. Nagyon rendes és közvetlen volt. Megbeszéltük hogy később visszamegyünk majd egyszer, elfogyasztani pár italt. Lehetőleg majd amikorra a nap is kisüt, és ki lehet ülni.



Gábor természetesen a hölgyet is dokumentálta, csak a teljesség kedvéért.

Aztán a házat is körbejártuk.



Előről.



Oldalról. A második emeleti erkélyek közül balról az első a miénk.



A ház mellett van egy templom ami elég gyakran harangozik, például pontban éjfélkor is.



A második emeleten a lépcső szőnyeggel van borítva. Mókás látvány.



A kulcslyukat valami gonosz ember gyermekekre méretezve szerelte be. Októbárra nagyon fog fájni a hátam.