Keddre csak a munka jutott. Nomeg a tovább alvás édes méhe, és a későn beérkezéssel járulékos, magányos út a városon át, az irodáig.
Szerdán még inkább elcsúszott a felkelésnek időpontja, ezúttal egységesen mindkettőnk számára. Már éppen nem hogy tíz óra volt, mire felértünk a szürke banképület szürke negyedik emeletének szürke asztalainkat rejtő szegletébe.
Csak a munka, csak a munka, fizetés meg az csak ami otthon a számlára becsorog. Itteni adományt azért kapunk a hét negyedik napján előrejelezhetőleg, de ez csak amolyan "itt nyomom a kezedbe, a kettőnk dolga" (azért ez is számfejtve és lejelentve) lesz. Ügyünket hivatalos javulás emeddiglen nem érintette.
Sorsunk amúgy afelé hajlik, hogy kapunk majdan még két embert, segítségnek, a munkába. Kár hogy eme megnevezett egyének (két Arábus származásra gyanút adó névvel rendelkező munkatársról van szó) íly későn érkeznek, mire mi már a beilleszkedés und tudásátszívás nem kevés mértékben embertpróbáló feladatát már elvégeztük.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése