2010. szeptember 15., szerda
2010. szeptember 10., péntek
Lezárás 1
Jövőhéten ilyenkor én már otthon fogok ülni, s éppen vizipipám szipkájának végét fogom szívni, remélhetőleg némi füstöt is beszippantva.
Lassan értelmét veszti a blog is. Észrevehetően legyengült bennem a posztolási kedv is, azért a következtetések levonását még felpakolnám ide, lelkiismereti okokból, talán az összegzés, a kiírás nekem is jót tesz.
Kezdjük a legfontosabb témával:
AZ ÉLET KÜLFÖLDÖN, szűkebben Svájcban:
A megszokás nagy úr. Megszoktam itt. Megszoktam a beszélhetetlen, érthetetlen nyelvet (már mindent 8. szót megértek egy átlagos Svájci-Német beszélgetés fültanújaként). Magába szippant a napi rutin, beléd ivódnak a megszokott utcák, irodák, szobák, ablakok. Barátként üdvözlöd a buszt, amin minden nap jársz, már szinte hiányzik lefekvéskor a villamos, szinte.
Kinézed melyik boltokba mikor érdemes járni, kialakul egy megszokott vásárlói kosarad. Megtanulod melyik vaj, melyik felvágott jó, melyik konzerv tonhal a leggazdaságosabb. Lesznek helyeid. Dombok, parkok, gyaloghidak, folyó mellett tekergőző sétáló ösvények.
Megszokod az arcokat, a kiálló pofacsontokat, a trendi módon fazonírozott arcszőrzeteket. Már nem tűnnek fel a baltával faragott arcú leányzók, sőt, idővel megszépülnek szemedben. Megszokod az ezer kétszáz forintos üveg sört, az elején még letaglózó ebéd utáni számlát mosolyogva fizeted, mi az neked?
Belakod a szobád, az ágy a te ágyad lesz immár, nem a cégé, nem azoké, akik korábban benne feküdtek. Ha kinézel, a te ablakodon nézed, ahogy a lógó gatyás suhancok a te utcádon buznyálkodnak.
Mindezt úgy, hogy közben tudod, neked már van otthonod, van hova visszatérned. Vissza is térsz, elgörgethettlen és megmásíthatatlan akadályok állnak előtted, még ha akarnál sem maradhatnál.
Ha mélyen magadba nézel, és felteszed a krédést, akarnék e én itt élni? Ennyi pénzért, ilyen helyen? Ilyen hegyek közt, ilyen levegőn? Ilyen munkáért, ilyen emberek közt?
Rezeg a léc. Akarok, nem akarok. Szeretek sétálni, szeretek a városból az erődbe gyalogolni tíz percek alatt. Szép a tó, szép a hegy, jó a vasút, jó a pénz.
De nincs itt Örs Vezér tér, nincsenek itt elkallódott korábbi csoporttársak, akik néha hétfőn moziba hívnak. Nincs kivel menned túrázni, vagy csak nagy ritkán. Mindenki éli a saját életét, néha beengednek, de nekik is megvan a sajátjuk, neked is, csak te épp leparkoltad otthon.
A kéregető három nyelven beszél, és udvarias, de nem érti ha elküldöd Lentibe kekszet kapálni. Itt is isznak, itt is bűzlenek az emberek. Itt is verekednek, stadiont törnek ripityára, itt is beszélnek láthatatlan angyalokhoz fennhangon, miközben a buszon melletted ülnek.
Nincs kolbászból a kerítés. Cervelat-ból van. Ami finom is, meg jó is, de nem kolbász. Márpedig én kolbásztot ettem, amikor ráfanyalodtam, felnövésem és életem során párszor, nem pedig Cervelátot.
Lehet itt élni, persze. Élvezni is lehet. Bárhol lehet élni. Mindenhol jaó, de legjaóbb otthon.
Lassan értelmét veszti a blog is. Észrevehetően legyengült bennem a posztolási kedv is, azért a következtetések levonását még felpakolnám ide, lelkiismereti okokból, talán az összegzés, a kiírás nekem is jót tesz.
Kezdjük a legfontosabb témával:
AZ ÉLET KÜLFÖLDÖN, szűkebben Svájcban:
A megszokás nagy úr. Megszoktam itt. Megszoktam a beszélhetetlen, érthetetlen nyelvet (már mindent 8. szót megértek egy átlagos Svájci-Német beszélgetés fültanújaként). Magába szippant a napi rutin, beléd ivódnak a megszokott utcák, irodák, szobák, ablakok. Barátként üdvözlöd a buszt, amin minden nap jársz, már szinte hiányzik lefekvéskor a villamos, szinte.
Kinézed melyik boltokba mikor érdemes járni, kialakul egy megszokott vásárlói kosarad. Megtanulod melyik vaj, melyik felvágott jó, melyik konzerv tonhal a leggazdaságosabb. Lesznek helyeid. Dombok, parkok, gyaloghidak, folyó mellett tekergőző sétáló ösvények.
Megszokod az arcokat, a kiálló pofacsontokat, a trendi módon fazonírozott arcszőrzeteket. Már nem tűnnek fel a baltával faragott arcú leányzók, sőt, idővel megszépülnek szemedben. Megszokod az ezer kétszáz forintos üveg sört, az elején még letaglózó ebéd utáni számlát mosolyogva fizeted, mi az neked?
Belakod a szobád, az ágy a te ágyad lesz immár, nem a cégé, nem azoké, akik korábban benne feküdtek. Ha kinézel, a te ablakodon nézed, ahogy a lógó gatyás suhancok a te utcádon buznyálkodnak.
Mindezt úgy, hogy közben tudod, neked már van otthonod, van hova visszatérned. Vissza is térsz, elgörgethettlen és megmásíthatatlan akadályok állnak előtted, még ha akarnál sem maradhatnál.
Ha mélyen magadba nézel, és felteszed a krédést, akarnék e én itt élni? Ennyi pénzért, ilyen helyen? Ilyen hegyek közt, ilyen levegőn? Ilyen munkáért, ilyen emberek közt?
Rezeg a léc. Akarok, nem akarok. Szeretek sétálni, szeretek a városból az erődbe gyalogolni tíz percek alatt. Szép a tó, szép a hegy, jó a vasút, jó a pénz.
De nincs itt Örs Vezér tér, nincsenek itt elkallódott korábbi csoporttársak, akik néha hétfőn moziba hívnak. Nincs kivel menned túrázni, vagy csak nagy ritkán. Mindenki éli a saját életét, néha beengednek, de nekik is megvan a sajátjuk, neked is, csak te épp leparkoltad otthon.
A kéregető három nyelven beszél, és udvarias, de nem érti ha elküldöd Lentibe kekszet kapálni. Itt is isznak, itt is bűzlenek az emberek. Itt is verekednek, stadiont törnek ripityára, itt is beszélnek láthatatlan angyalokhoz fennhangon, miközben a buszon melletted ülnek.
Nincs kolbászból a kerítés. Cervelat-ból van. Ami finom is, meg jó is, de nem kolbász. Márpedig én kolbásztot ettem, amikor ráfanyalodtam, felnövésem és életem során párszor, nem pedig Cervelátot.
Lehet itt élni, persze. Élvezni is lehet. Bárhol lehet élni. Mindenhol jaó, de legjaóbb otthon.
2010. szeptember 4., szombat
Megint elmentem egy hegyre fel
Közel volt, és meleg is volt, de pár kép készült azért.
CigarettenFabrik
Svájci textilipari szakiskola
Fekvő bringa
Jaj! Egy vérszomjas polip, ott!
Na gyere Józsi, parkoljunk le azt ugorjunk fel hozzánk, asszony aszongya főzött lecsót nekünk hamiba.
Kilátás a Zürichi egészségközpontból (véletlenül odatévedtem, a hegy oldalában volt).
CigarettenFabrik
Svájci textilipari szakiskola
Fekvő bringa
Jaj! Egy vérszomjas polip, ott!
Na gyere Józsi, parkoljunk le azt ugorjunk fel hozzánk, asszony aszongya főzött lecsót nekünk hamiba.
Kilátás a Zürichi egészségközpontból (véletlenül odatévedtem, a hegy oldalában volt).
2010. szeptember 2., csütörtök
Még Két Hét
Már csak 14 nap!
Tegnap valami nem volt kóser az ebéd gyanánt fogyasztott ételben, Gáborral mindketten éreztük, de én roszabbul jártam.
Hajnal 3 és 5 óra között ugyanis nem aldutam, hanem felöltözve járkáltam a lakásban és próbáltam nem hányni, hideg volt mert kellett a friss levegő, ezért nyitva volt az ablak. Feküdni nem bírtam. Van már tapasztalatom az ilyesmiben, tudtam hogy körülbelül két óra az átfutási ideje a dolognak. Utána szépen visszaaludtam. Ma azért olyan voltam mint a három napos mosott sz*r. Rövidített munkanapot tartottam, és kroasszon (hú de lusta vagyok most google-ön megnézni hogy hogy kell írni, de akinek nem tetszik az pereljen be : P ) diétán voltam.
Miért van a barackos lipton ice teának mogyorós utóíze?
Ma hazafelé elmentem egy nagyon kövér, nagyon ronda nő mellett. Hozzám szólt, de mivel nagyon ronda volt, és nem voltam épp kommunikációra nyitott lelki állapotban, meg nem is értettem amit hadovált, ezért inkább szótlanul tovább haladtam. Amikor még mindig hangosan óbégatott felém, akkor jól hallhatóan, nemzetközi nyelven annyit mondtam hogy "Nyeeh", amivel azt akartam kifejezni hogy hagyjon mán békébe. Amíg be nem fordultam a sarkon kiabált utánam, gondolom biztos elküldött a csunyába. A sarkon túl meg egy részegecske African Swiss úriember kezdett el nekem egy padon ülve énekelgetni. Pedig a fő csapásiránytól távolabb, a már viszonylag kultúrált környéken mentem haza. Délután négykor.
Hiába, túl érzékeny a lelkem. Szerintetek is túlreagálom a dolgot ha legszívesebben tíz olajtankernyi napalm segítségével tüntetném el a föld színéről az egész kerületet? : P
Tegnap valami nem volt kóser az ebéd gyanánt fogyasztott ételben, Gáborral mindketten éreztük, de én roszabbul jártam.
Hajnal 3 és 5 óra között ugyanis nem aldutam, hanem felöltözve járkáltam a lakásban és próbáltam nem hányni, hideg volt mert kellett a friss levegő, ezért nyitva volt az ablak. Feküdni nem bírtam. Van már tapasztalatom az ilyesmiben, tudtam hogy körülbelül két óra az átfutási ideje a dolognak. Utána szépen visszaaludtam. Ma azért olyan voltam mint a három napos mosott sz*r. Rövidített munkanapot tartottam, és kroasszon (hú de lusta vagyok most google-ön megnézni hogy hogy kell írni, de akinek nem tetszik az pereljen be : P ) diétán voltam.
Miért van a barackos lipton ice teának mogyorós utóíze?
Ma hazafelé elmentem egy nagyon kövér, nagyon ronda nő mellett. Hozzám szólt, de mivel nagyon ronda volt, és nem voltam épp kommunikációra nyitott lelki állapotban, meg nem is értettem amit hadovált, ezért inkább szótlanul tovább haladtam. Amikor még mindig hangosan óbégatott felém, akkor jól hallhatóan, nemzetközi nyelven annyit mondtam hogy "Nyeeh", amivel azt akartam kifejezni hogy hagyjon mán békébe. Amíg be nem fordultam a sarkon kiabált utánam, gondolom biztos elküldött a csunyába. A sarkon túl meg egy részegecske African Swiss úriember kezdett el nekem egy padon ülve énekelgetni. Pedig a fő csapásiránytól távolabb, a már viszonylag kultúrált környéken mentem haza. Délután négykor.
Hiába, túl érzékeny a lelkem. Szerintetek is túlreagálom a dolgot ha legszívesebben tíz olajtankernyi napalm segítségével tüntetném el a föld színéről az egész kerületet? : P
2010. augusztus 31., kedd
Hétfőkedd
Vége az utolsó előtti hónapnak.
Még 16 nap.
Levágtam a hajam, és megborotválkoztam. Úgy nézek ki mint akit épp besoroztak, ismét.
Munka teljes gőzzel halad, próbáljuk írtani a hibákat, hullik is a férgese, de több van belőlük mint annó Xenomorph-ból az LV-426 bolygón, melynek neve halál.
És most valami teljesen más : Terminátor Opera
Még 16 nap.
Levágtam a hajam, és megborotválkoztam. Úgy nézek ki mint akit épp besoroztak, ismét.
Munka teljes gőzzel halad, próbáljuk írtani a hibákat, hullik is a férgese, de több van belőlük mint annó Xenomorph-ból az LV-426 bolygón, melynek neve halál.
És most valami teljesen más : Terminátor Opera
2010. augusztus 29., vasárnap
Hétvége
Pénteken kellemes meglepetésben lehetett részem. Délutáni sörözés során ugyanis találkoztam Gábor kollégával, aki látógatóba jött eme csodás országba.
Nagyon örültünk egymásnak, bár én inkább. Nála az öröm keveredett egy kicsit a "JajIstenemMaesteHallgathatomaBaromságaitEnnekaSzerencsétlennek" érzéssel, de lehet hogy csak fáradt volt és azt láttam rajta.
Kisvártatva csatlakozott hozzánk Rita kollegina is, és toltunk egy laza Magyarestet, melybe belefért még a közeli TÁJ jellegű étterem is.
Ettem TÁJ jellegű rák chipset meg TÁJ jellegű jeges teát, meg csilivel beszórt mogyorót, meg japán uborkát. Másnap azért nem nagyon örültem ennek gyomorügyileg...
De legalább végre volt emberi nyelven beszélő társaságom (Gábor lakótárs éppen vendégeket vendégelt, ő nem ért rá), és lehetett szórakozni!
Szombaton átfésültük a várost fotós felszerelésért, három különböző boltban is voltunk.
Vasárnap hajnal háromkor egy rendőrautó személyzete és egy taxis vitatkoztak az ablakom alatt a forgalmi rendről.
Vasárnap megborotválkoztam, porszívóztam, elmosogattam, és kimostam a sütő belsejét. De csak mert én ilyen aktív, tevékeny lélek vagyok.
Találtam zenét:
Nagyon örültünk egymásnak, bár én inkább. Nála az öröm keveredett egy kicsit a "JajIstenemMaesteHallgathatomaBaromságaitEnnekaSzerencsétlennek" érzéssel, de lehet hogy csak fáradt volt és azt láttam rajta.
Kisvártatva csatlakozott hozzánk Rita kollegina is, és toltunk egy laza Magyarestet, melybe belefért még a közeli TÁJ jellegű étterem is.
Ettem TÁJ jellegű rák chipset meg TÁJ jellegű jeges teát, meg csilivel beszórt mogyorót, meg japán uborkát. Másnap azért nem nagyon örültem ennek gyomorügyileg...
De legalább végre volt emberi nyelven beszélő társaságom (Gábor lakótárs éppen vendégeket vendégelt, ő nem ért rá), és lehetett szórakozni!
Szombaton átfésültük a várost fotós felszerelésért, három különböző boltban is voltunk.
Vasárnap hajnal háromkor egy rendőrautó személyzete és egy taxis vitatkoztak az ablakom alatt a forgalmi rendről.
Vasárnap megborotválkoztam, porszívóztam, elmosogattam, és kimostam a sütő belsejét. De csak mert én ilyen aktív, tevékeny lélek vagyok.
Találtam zenét:
2010. augusztus 25., szerda
Hazaséta
Ma hazasétáltam munkából.
Baleset volt.
A villamos nem járt, a pótlóbusz meg tele emberekkel, csordultig.
Kétszer utol is értem, gyalog.
Bedugultak az utcák autókkal.
Láttam kérdőn néző részeg bácsit hordóhassal.
Kezében olcsó sörrel munka után utcán sétáló öltönyös faszit.
Bevert arcú, télikabátos, napszemüveges nőt.
Teljes bőrszerkóban (bőrkabát, bőrnadrág, bőrcipő, hosszú fekete haj, napszemüveg) pompázó, foszló fehér arcú csávót.
Egy csaj majdnem nekem jött szemből mert annyira az Iphone-ját nézegette, és nem figyelt.
Bíróság előtt van Zürichben négy magyar férfi és egy nő, mert stricik voltak, és a vá szerint bántalmazták a "lányokat". Egy terhes csajnak ütésekkel akarták elvetetni gyerekét.
A hatodik gyanúsított öngyilkos lett.
http://index.hu/kulfold/2010/08/25/magyar_stricik_svajci_birosag_elott/
Baleset volt.
A villamos nem járt, a pótlóbusz meg tele emberekkel, csordultig.
Kétszer utol is értem, gyalog.
Bedugultak az utcák autókkal.
Láttam kérdőn néző részeg bácsit hordóhassal.
Kezében olcsó sörrel munka után utcán sétáló öltönyös faszit.
Bevert arcú, télikabátos, napszemüveges nőt.
Teljes bőrszerkóban (bőrkabát, bőrnadrág, bőrcipő, hosszú fekete haj, napszemüveg) pompázó, foszló fehér arcú csávót.
Egy csaj majdnem nekem jött szemből mert annyira az Iphone-ját nézegette, és nem figyelt.
Bíróság előtt van Zürichben négy magyar férfi és egy nő, mert stricik voltak, és a vá szerint bántalmazták a "lányokat". Egy terhes csajnak ütésekkel akarták elvetetni gyerekét.
A hatodik gyanúsított öngyilkos lett.
http://index.hu/kulfold/2010/08/25/magyar_stricik_svajci_birosag_elott/
2010. augusztus 23., hétfő
2010. augusztus 21., szombat
Botanikuskert
Sok zöld volt benne, meg szubtrópikus ház. A tengernyi felcímkézett növény miatt fellépő stimulációs tényező hiányból fakadóan kialakult álmosság elemi erővel csapott le rám, de szerencsére hamar végigjártuk, és ingyen is volt.
Sétáltunk a parton, a víz mellett, a dögmelegben. El kellett volna menni fürdeni.
Ettem "fogd azt vidd el" kajáldába csibeburgert sok krumplival, inkább pizzát kellett volna.
Sétáltunk a parton, a víz mellett, a dögmelegben. El kellett volna menni fürdeni.
Ettem "fogd azt vidd el" kajáldába csibeburgert sok krumplival, inkább pizzát kellett volna.
2010. augusztus 20., péntek
Mikroblogmód 2
Láb státusz : lejárva.
Holnap talán paleontológiai és/vagy zoologiai múzeum.
Az előbb még esőt jósoltak, most meg már 30 fokot, napsütést.
Meglássuk.
Holnap talán paleontológiai és/vagy zoologiai múzeum.
Az előbb még esőt jósoltak, most meg már 30 fokot, napsütést.
Meglássuk.
Mikroblogmód
Apámék itt vannak.
50 percet késett reggel a vonatuk.
fáradt vagyok.
Aludnom kell - ene.
Még 27 nap (elviekben).
50 percet késett reggel a vonatuk.
fáradt vagyok.
Aludnom kell - ene.
Még 27 nap (elviekben).
2010. augusztus 16., hétfő
16.
Jövő hónap ugyanezen napján repülök haza!
A héten csütörtökön vége hivatalosan a fejlesztési időszaknak, utána majd meglássuk mi lesz. Valószínűleg én ugyanazt csinálom majd ugyanott, maximum ritkásabb terheléssel.
Ja és majd lassan Rozsé is visszaér Marokkóból.
Megtaláltam az első szót ami Magyarul és Svájciul is ugyanaz : Vádli.
Ma napközben elmentem pizzázni az egyik banki kollégával aki 9 nap múlva elhagyja a bank kötelékét, jó volt. Csak azt nem értem miért tesznek a tonhalas pizzára olyan borsót, aminek nem borsó íze van, hanem rossz.
A héten csütörtökön vége hivatalosan a fejlesztési időszaknak, utána majd meglássuk mi lesz. Valószínűleg én ugyanazt csinálom majd ugyanott, maximum ritkásabb terheléssel.
Ja és majd lassan Rozsé is visszaér Marokkóból.
Megtaláltam az első szót ami Magyarul és Svájciul is ugyanaz : Vádli.
Ma napközben elmentem pizzázni az egyik banki kollégával aki 9 nap múlva elhagyja a bank kötelékét, jó volt. Csak azt nem értem miért tesznek a tonhalas pizzára olyan borsót, aminek nem borsó íze van, hanem rossz.
2010. augusztus 13., péntek
Fényfestés szimuláció
Taltáltam fasza ksi programot : JAVA alapú fényfestés szimuláció:
http://www.escapemotions.com/experiments/flame/
Eztet alkottam vele tíz perc alatt:
http://www.escapemotions.com/experiments/flame/
Eztet alkottam vele tíz perc alatt:
Telnek a hetek
Lelkemen nem teljesen mellékesen esett meg e elment hetek terhe, de már elmúlt : P
A munka unalmas, és nem az. Van hogy haladok, van hogy nem engednek haladni.
Sokat mászkálok, épület tetejére ki, kávézóba le, negyedikre lépcsőn fel, parkba, magasított futóútra.
Boltbajárások számát próbálom minimumra lecsökkenteni, nagyboltba már csak is kizárólag hétévégn járok, akkor is csak egyszer.
Elég sokat esik, nadrágom is cipőm is elázott csütörtökön, munkába befelé.
Nem lehet normális szalámit kapni, de rájöttem hogy a konzervtonhal meglepetésszerű elfogyasztása feldobja a sonka monoton, unalmas ízét.
Elég sok céges esemény van mostanában.
Ma is benéztem egyre, de nagyon sokan voltak, alig ismertem valakit, ők is el voltak foglalva, inni meg nem akartam, úgyhogy inkább elmentem sétálni.
Hétvégén valahol rendeznek céges grill eseményt, de én nem kaptam meghívót. Valószínűleg azért mert nem vagyok rajta a megfelelő levelezési listán. Máskor azonban ha ott akartak tudni valahol akkor szóltak.
Ahova meg nem hívnak oda nem megyek.
Ha nem esik akkor megint sétálok majd valamerre.
A munka unalmas, és nem az. Van hogy haladok, van hogy nem engednek haladni.
Sokat mászkálok, épület tetejére ki, kávézóba le, negyedikre lépcsőn fel, parkba, magasított futóútra.
Boltbajárások számát próbálom minimumra lecsökkenteni, nagyboltba már csak is kizárólag hétévégn járok, akkor is csak egyszer.
Elég sokat esik, nadrágom is cipőm is elázott csütörtökön, munkába befelé.
Nem lehet normális szalámit kapni, de rájöttem hogy a konzervtonhal meglepetésszerű elfogyasztása feldobja a sonka monoton, unalmas ízét.
Elég sok céges esemény van mostanában.
Ma is benéztem egyre, de nagyon sokan voltak, alig ismertem valakit, ők is el voltak foglalva, inni meg nem akartam, úgyhogy inkább elmentem sétálni.
Hétvégén valahol rendeznek céges grill eseményt, de én nem kaptam meghívót. Valószínűleg azért mert nem vagyok rajta a megfelelő levelezési listán. Máskor azonban ha ott akartak tudni valahol akkor szóltak.
Ahova meg nem hívnak oda nem megyek.
Ha nem esik akkor megint sétálok majd valamerre.
2010. augusztus 10., kedd
Meló - beszélgetés
Bank kávézójában. Ülünk hárman. Én, Reza, Alem. Alem előtt tányér, ő sütit evett rajta. Előttem csoki csomagolás. Felállok, felveszem a csokipapiromat hogy kidobjam.
Alem : - Igazán elvihetnéd a tányéromat is.
Én : - Talán úgy nézek ki mint az anyád?
Alem: - Igen.
Én: - Arcszőrzete is van anyádnak?
Alem: Igen, szegény anyám nagyon ronda.
Én: Akkor tudom kitől örökölted a kinézeted.
: D
Alem : - Igazán elvihetnéd a tányéromat is.
Én : - Talán úgy nézek ki mint az anyád?
Alem: - Igen.
Én: - Arcszőrzete is van anyádnak?
Alem: Igen, szegény anyám nagyon ronda.
Én: Akkor tudom kitől örökölted a kinézeted.
: D
2010. augusztus 7., szombat
Péntekeste
Sikerült hát! Vizipipáztam svájcban!
Márton kolléga eljött másfél hétre ide ki, már a tegnapi mozizásban is együtt vettünk részt.
Pénteken pedig elhívott sörözni, de annyira enm is voltam szomjas, inkább éhes, más kolléga meg nem nagyon akarózott jönni velünk inni.
Ekkor támadt az a zseniális ötletem hogy üljünk be a lakáshoz közeli Arab jellegű vendéglátó egységbe.
Mivel Május óta Svájcban nem lehet szórakoztatóhelyek belterében füstölögni, ezért kint loptunk magunknak egy kétszemélyes asztalt, és onnan stíröltük a csajokat.
A pipa íze nem volt csillaglehozósan zsír-metál-király, de azért elviselhető volt.
Viszont olyan szenet tettek rá amilyet én még soha nem láttam. Két darab kocka izzott a dohány felett, amelyek valószínűleg formájukból következően lassabban estek szét / égtek el. Így aztán a szokásos fél óra helyett jó ötven percig eregettem a füstöt.
Márton kolléga eljött másfél hétre ide ki, már a tegnapi mozizásban is együtt vettünk részt.
Pénteken pedig elhívott sörözni, de annyira enm is voltam szomjas, inkább éhes, más kolléga meg nem nagyon akarózott jönni velünk inni.
Ekkor támadt az a zseniális ötletem hogy üljünk be a lakáshoz közeli Arab jellegű vendéglátó egységbe.
Mivel Május óta Svájcban nem lehet szórakoztatóhelyek belterében füstölögni, ezért kint loptunk magunknak egy kétszemélyes asztalt, és onnan stíröltük a csajokat.
A pipa íze nem volt csillaglehozósan zsír-metál-király, de azért elviselhető volt.
Viszont olyan szenet tettek rá amilyet én még soha nem láttam. Két darab kocka izzott a dohány felett, amelyek valószínűleg formájukból következően lassabban estek szét / égtek el. Így aztán a szokásos fél óra helyett jó ötven percig eregettem a füstöt.
2010. augusztus 5., csütörtök
Társasági Est.
Ma sikerült esti társaságot találnom.
Céges levelezési listán invitáltak moziba és vacsorára.
3 - 1 arányban Magyar Svájci volt a társaság, végig Angolul beszélgettünk sajna, csak néha tudtunk suttyomban pár magyarszki mondatot váltani.
A vacsi szerencsére nem volt túl vészes árban, és ehettem svájci nokedlit, ami eléggé nem olyan mint az otthoni, és nem is annyira jó.
A mozi nagyon érdekes volt. A film elején Héber nyelven beszélgettek a szereplők, ekkor 3 nyelven ment a felirat, Angolul, Németül és Franciául. A film hátralévő részében, amikor Angolul beszélgettek, csak az utóbbi két nyelven feliratoztak.
A két órás film felénél szünetet tartottak, és le lehetett menni a büfébe, meg a mellékhelységbe.
Céges levelezési listán invitáltak moziba és vacsorára.
3 - 1 arányban Magyar Svájci volt a társaság, végig Angolul beszélgettünk sajna, csak néha tudtunk suttyomban pár magyarszki mondatot váltani.
A vacsi szerencsére nem volt túl vészes árban, és ehettem svájci nokedlit, ami eléggé nem olyan mint az otthoni, és nem is annyira jó.
A mozi nagyon érdekes volt. A film elején Héber nyelven beszélgettek a szereplők, ekkor 3 nyelven ment a felirat, Angolul, Németül és Franciául. A film hátralévő részében, amikor Angolul beszélgettek, csak az utóbbi két nyelven feliratoztak.
A két órás film felénél szünetet tartottak, és le lehetett menni a büfébe, meg a mellékhelységbe.
2010. augusztus 4., szerda
Otthon
Nagyon jó volt itthon!
Ettől csak még roszabb lett visszajönni, de legalább már megszoktam az itteni életet.
Jó hír hogy Gábor segítségével rájöttem hogy lehet életet lehelni a telefonomba, a lehetséges hálózatok közül az Orange CH-ra kapcsolódva tudok telefonálni, sms-ezni.
Visszatértem első napján paprikás krumplit főztünk, ami meglepően jó lett, pedig én is aktívan részt vettem benne. A végén még egész jól megtanulok főzés szerű tevékenységet imitálni.
Ettől csak még roszabb lett visszajönni, de legalább már megszoktam az itteni életet.
Jó hír hogy Gábor segítségével rájöttem hogy lehet életet lehelni a telefonomba, a lehetséges hálózatok közül az Orange CH-ra kapcsolódva tudok telefonálni, sms-ezni.
Visszatértem első napján paprikás krumplit főztünk, ami meglepően jó lett, pedig én is aktívan részt vettem benne. A végén még egész jól megtanulok főzés szerű tevékenységet imitálni.
2010. július 29., csütörtök
Svájci Bubis Kanál
Hosszan tartó és nehézkes utánjárást követően végre sikerült magamévá tenni (na nem úgy) a hőn áhított svájci bubis kanalamat!
Nehéz szülés volt, kérdezgettem már érkezésem óta kollégáimat, hol lehet kapni ezt az igen speciális célokra kifejlesztett, már már egzotikus eszközt, amelyet az én kedves lakótársamnak, ex óvoda és iskolatársamnak (általános negyedikben lelépett, de már megbocsátottam neki), Máténak szándékozok adni. Teljes mértékben heteroszexuális szeretetem jeléül, ugyanis tudom hogy őneki mindig is baja szokott lenni a bolti vizek bubisságával.
Aztán végül megtaláltam a rejtőzködő életmódot élő Sweicherische Luftblaseentfernendlöffel-t.
Nem is volt olcsó. Elviekben csak is kizárólag engedéllyel rendelkező büfések és akutt bubitúladagolásban szenvedők vehetik meg az erre felkészített boltokban, de szerencsére sikerült megtudnom, hogy pár darab tévesen piacra került mint almacsutka eltávolító. Így aztán vettem egy ilyen félrecsomagolt darabot.
A sokk akkor ért amikor megláttam hogy a gaz svájciak bizony a Németekkel gyártatják a bubis kanalaikat, legalább is a kanál nyelén lévő felirat erről tanúskodik. Pár perces internetes böngészés után kiderült hogy a svájci bubiskanál ipar még az évezred elején összedőlt, mert a bevándórlók Eevvették a munkát!
Szerencsére azóta egy elmés Dr. Dummer D. Kunde nevezetű német fogorvos és feltaláló újra piacra dobta, és így én is megszerezhettem.
Képek az eszközről:
Az eszköz működési elve:
A bubítlanítani kívánt folyadékot kiöntjük egy megfelelő pohárba. A kanalat fémes felével előre a folyadékba helyezzük. A kanalat az óramutató járásának ellenkező irányban elkezdjük mozgatni, úgy hogy feje végig a folyadékban maradjon (Déli féltekén az óramutató járásával megeggyező irányban kell tekerni a maximális hatásfok elérésének érdekében). Ekkor már láthatjuk ahogy a bubik elhagyják a folyadékot. Amikor a kívánt mennyiségű bubi hagyta el, illetve maradt a folyadékban, fejezzük be a kanál mozgatását és vegyük ki a pohárból.
Túlzott bubimaradvány esetén kavargassuk még a folyadékot a kanállal. Túlzott bubítlanosodás esetén öntsünk ki a folyadékból, és töltsük újra még nem bubítlanított folyadékkal.
És hogy honnan is ismerhetjük mi Magyarok ezt a csodás eszközt:
Nehéz szülés volt, kérdezgettem már érkezésem óta kollégáimat, hol lehet kapni ezt az igen speciális célokra kifejlesztett, már már egzotikus eszközt, amelyet az én kedves lakótársamnak, ex óvoda és iskolatársamnak (általános negyedikben lelépett, de már megbocsátottam neki), Máténak szándékozok adni. Teljes mértékben heteroszexuális szeretetem jeléül, ugyanis tudom hogy őneki mindig is baja szokott lenni a bolti vizek bubisságával.
Aztán végül megtaláltam a rejtőzködő életmódot élő Sweicherische Luftblaseentfernendlöffel-t.
Nem is volt olcsó. Elviekben csak is kizárólag engedéllyel rendelkező büfések és akutt bubitúladagolásban szenvedők vehetik meg az erre felkészített boltokban, de szerencsére sikerült megtudnom, hogy pár darab tévesen piacra került mint almacsutka eltávolító. Így aztán vettem egy ilyen félrecsomagolt darabot.
A sokk akkor ért amikor megláttam hogy a gaz svájciak bizony a Németekkel gyártatják a bubis kanalaikat, legalább is a kanál nyelén lévő felirat erről tanúskodik. Pár perces internetes böngészés után kiderült hogy a svájci bubiskanál ipar még az évezred elején összedőlt, mert a bevándórlók Eevvették a munkát!
Szerencsére azóta egy elmés Dr. Dummer D. Kunde nevezetű német fogorvos és feltaláló újra piacra dobta, és így én is megszerezhettem.
Képek az eszközről:
Az eszköz működési elve:
A bubítlanítani kívánt folyadékot kiöntjük egy megfelelő pohárba. A kanalat fémes felével előre a folyadékba helyezzük. A kanalat az óramutató járásának ellenkező irányban elkezdjük mozgatni, úgy hogy feje végig a folyadékban maradjon (Déli féltekén az óramutató járásával megeggyező irányban kell tekerni a maximális hatásfok elérésének érdekében). Ekkor már láthatjuk ahogy a bubik elhagyják a folyadékot. Amikor a kívánt mennyiségű bubi hagyta el, illetve maradt a folyadékban, fejezzük be a kanál mozgatását és vegyük ki a pohárból.
Túlzott bubimaradvány esetén kavargassuk még a folyadékot a kanállal. Túlzott bubítlanosodás esetén öntsünk ki a folyadékból, és töltsük újra még nem bubítlanított folyadékkal.
És hogy honnan is ismerhetjük mi Magyarok ezt a csodás eszközt:
2010. július 28., szerda
Szerda
Holnapután délután már otthon leszek!!!!
Csütörtök az utolsó munaknapom a hazaút előtt, pénteken délelőtt indul a gépem, szabadságot vettem ki, hogy könnyen elérjem.
Ma kellett újfent bérletet vennem. Előző este megborotválkoztam. Pénztáros néni kérdezi hogy az előző bérletem miért nem Junior bérlet? Mondtam, nekem fogalmam erről nincs, de ezek után már azt kaptam, merthogy 25 év alatt vagyok még.
Így lett nekem háromból három különböző árú bérletem. Az első 86 frankos volt, fénykép nélküli, átruházható. A második a halbtax kártya miatt fényképes 77 frankért. A junior fényképes pedig 56 frank : D
Csütörtök az utolsó munaknapom a hazaút előtt, pénteken délelőtt indul a gépem, szabadságot vettem ki, hogy könnyen elérjem.
Ma kellett újfent bérletet vennem. Előző este megborotválkoztam. Pénztáros néni kérdezi hogy az előző bérletem miért nem Junior bérlet? Mondtam, nekem fogalmam erről nincs, de ezek után már azt kaptam, merthogy 25 év alatt vagyok még.
Így lett nekem háromból három különböző árú bérletem. Az első 86 frankos volt, fénykép nélküli, átruházható. A második a halbtax kártya miatt fényképes 77 frankért. A junior fényképes pedig 56 frank : D
2010. július 26., hétfő
A lányok, a lányok, lányok hagyjatok ! : P
Már készülődnek a kedves vendégek hazafelé. Ma este indul a vonatuk. Hát nem mondom hogy nem volt megerőltető az elmúlt négy nap, de ami nem öl meg az megerősít : D
Aludni csak félig sikerült, a munkahelyen a pénteki és a hétfői (mai) rövidített napok jól estek ugyan, de négy óra alatt két kávét és egy red bullt kellett lenyomnom ahhoz hogy délután tudjak a vendégeimmel érdemben is foglalkozni. Hétfőn még így is csak csökkentett üzemmódban bírtam mászkálni.
Gyakorlatilag Zürich minden tájékán jártunk. Pénteken még rossz idő volt, esett is eleget, aztán fokozatosan javult az idő. Vasárnap csúcsosodott a hőmérséglet.
Jártunk az óvárosban, sétálóutcák és parkok közt. Felmentünk a Chaferbergre és a Zürichbergre. Megnéztük az egyetem melletti Irchelparkot, végigsétáltunk a Zürichsee mindkét oldalán, szép hosszan.
A legfárasztóbb a vasárnap volt. Megmásztuk az Ütliberget, közel 500 méter szintkülömbséget mentünk felfele. Olgi talált egy olyan utat amin a madár se jár. Egy gyilkos, lépcsős, sáros, kanyargós, kíméletlen ösvényt. Összefutottunk egy Svájci párral, ők sem ismerték az utat korábban, de elmondásuk szerint többet ők sem teszik be rá lábukat.
A hegyről ezután lemásztunk a tó partjáig, ahol százezer ember épp az akkor megrendezett Ironman triathlon versenynek örült, én nem annyira. Valahogy végül hazavergődtünk. Nyolc óra alatt megközelítőleg húsz kilómétert tettünk meg, de harmincnak éreztük.
Aludni csak félig sikerült, a munkahelyen a pénteki és a hétfői (mai) rövidített napok jól estek ugyan, de négy óra alatt két kávét és egy red bullt kellett lenyomnom ahhoz hogy délután tudjak a vendégeimmel érdemben is foglalkozni. Hétfőn még így is csak csökkentett üzemmódban bírtam mászkálni.
Gyakorlatilag Zürich minden tájékán jártunk. Pénteken még rossz idő volt, esett is eleget, aztán fokozatosan javult az idő. Vasárnap csúcsosodott a hőmérséglet.
Jártunk az óvárosban, sétálóutcák és parkok közt. Felmentünk a Chaferbergre és a Zürichbergre. Megnéztük az egyetem melletti Irchelparkot, végigsétáltunk a Zürichsee mindkét oldalán, szép hosszan.
A legfárasztóbb a vasárnap volt. Megmásztuk az Ütliberget, közel 500 méter szintkülömbséget mentünk felfele. Olgi talált egy olyan utat amin a madár se jár. Egy gyilkos, lépcsős, sáros, kanyargós, kíméletlen ösvényt. Összefutottunk egy Svájci párral, ők sem ismerték az utat korábban, de elmondásuk szerint többet ők sem teszik be rá lábukat.
A hegyről ezután lemásztunk a tó partjáig, ahol százezer ember épp az akkor megrendezett Ironman triathlon versenynek örült, én nem annyira. Valahogy végül hazavergődtünk. Nyolc óra alatt megközelítőleg húsz kilómétert tettünk meg, de harmincnak éreztük.
2010. július 22., csütörtök
No W
"Habár a halál árnyékának völgyében járok, nem félek, mert te velem vagy."
23. Zsoltár
Az eleje üt.
Csüt
Az elmúlt napokban nem írtam bejegyzést.
Ennek okai :
1, Nem történt semmi érdemleges, csak melóztam ezerrel.
2, Egy ideig nem volt itthon net.
Ma megint sokat dolgoztam, de a változatosság kedvéért haladtam is. Ipi és Gábor már otthon vannak, nekik jó hétvégét.
Vettem zombis ölős játékot feszültséglevezetés céljából, nameg kedd és szerda este egy egy sör is lecsúszott mellé.
Készülök a lányok fogadására, porszívózás, felmosás, mosogatás, mosás, lakásátrendezés...
Van ugyan takarítószemélyzet, aki két hetente jön, de én motiváltabb vagyok most : P
Ennek okai :
1, Nem történt semmi érdemleges, csak melóztam ezerrel.
2, Egy ideig nem volt itthon net.
Ma megint sokat dolgoztam, de a változatosság kedvéért haladtam is. Ipi és Gábor már otthon vannak, nekik jó hétvégét.
Vettem zombis ölős játékot feszültséglevezetés céljából, nameg kedd és szerda este egy egy sör is lecsúszott mellé.
Készülök a lányok fogadására, porszívózás, felmosás, mosogatás, mosás, lakásátrendezés...
Van ugyan takarítószemélyzet, aki két hetente jön, de én motiváltabb vagyok most : P
2010. július 19., hétfő
Úszkálódás
Vasárnap elmásztam a srácokkal le a tóig, ahol is beneveztünk egy strandra. Hetes darab frank volt a belépő. A víz kissé volt csak hideg, a part meg homokos, köves. Lehetett úszó mólókról a vízbe ugrálni, én élveztem, ki is fáradtam. A két nagyfiú csak pár percre csobbant, na hát, nem vizi emberek : )
Egyébként elmondásuk szerint e belépső strandtól 100 méterre van a szabadstrand....
Módosítottam hazajöveteleim ütemezését. Aug. 3.-án visszajövök Pöstről Zürichbe, aztán Szept. 16.-án végleg haza. Egy köztes hazajövetelt kilőttem.
A munka fárasztó. Eléggé nagyon.
Egyébként elmondásuk szerint e belépső strandtól 100 méterre van a szabadstrand....
Módosítottam hazajöveteleim ütemezését. Aug. 3.-án visszajövök Pöstről Zürichbe, aztán Szept. 16.-án végleg haza. Egy köztes hazajövetelt kilőttem.
A munka fárasztó. Eléggé nagyon.
2010. július 18., vasárnap
Szombati semmittevés
Eléggé lehült a levegő. Kicsit talán meg is fáztam, reggelente fáj a torkom, és túl sokat tüsszentgetek. Megérkezett Gábor első vendége, Ipi. Kicsit felélénkült a lakásban az élet, már amikor itt vannak a srácok. Tegnap elmentek hegyetmászni, én meg maradtam itthon. Felsöpörtem szobámban, felmostam a fürdőben, levittem a szemetet, és visszavittem vagy húsz PET palackot a nagy bótba. Vettem viszonylag olcsón Margharita pizzát is, itthon aztán feltúrbóztam extra sajttal, sonkával, hagymával. Nem is volt rossz.
Délután kimentem sétálni. Találtam egy magasított gyalogos utat. Nagyon poénos a házak második, harmadik emeletével egy szinten sétálni. Az út átvisz a Shil folyón is, a másik oldalon pedig egy vasúti híd mellett folytatódik. Három méterre a fejemtől zakatoltak a vonatok a főpályaudvar felé, nem kis sebességgel.
Ma azt tervezem, hogy délután visszamegyek ide fényképezni, később meg elnézek pár helyre ahová a lányokat vinném. Majd meglátjuk mennyire sikerül ezt végrehajtanom.
Délután kimentem sétálni. Találtam egy magasított gyalogos utat. Nagyon poénos a házak második, harmadik emeletével egy szinten sétálni. Az út átvisz a Shil folyón is, a másik oldalon pedig egy vasúti híd mellett folytatódik. Három méterre a fejemtől zakatoltak a vonatok a főpályaudvar felé, nem kis sebességgel.
Ma azt tervezem, hogy délután visszamegyek ide fényképezni, később meg elnézek pár helyre ahová a lányokat vinném. Majd meglátjuk mennyire sikerül ezt végrehajtanom.
2010. július 16., péntek
2010. Szeptember 17.
Változott a forgatókönyv. Jobban mondva beborult a bili. Az adiminsztráció rémes útvesztőjén ma sikerült annak az információnak átrágnia magát, hogy biza a mi munkaengedélyünk, ami 2010. Október 22. -én veszti érvényét, az érvényvesztési dátumtól függetlenül négy hónapra szól, tehát a munkakezdéstől (Május. 17) számított négy hónapra.
Szomorúú aaaarc
Ennek megfelelően Szeptember 17.-ét követően nem dolgozhatunk tovább Svájc területén, ezért hát fölösleges is maradni. Gábor ugyan még tervez valamit, de én személy szerint elfogadom ezt a tényállást. Még vár ránk egy meeting, ahol talán el dől ki mikor hova megy és mit fog majd ott csinálni. Az azonban nagy százalékarányban biztos, hogy én az eredetileg kitűzött Október eleje-közepe helyett egy hónappal korábban hazamegyek. Végleg. (legalább is ami ezt a kint dologzási folyamatot illeti.)
ugyanakkor:
Öröm, bódottáá
Szomorúú aaaarc
Ennek megfelelően Szeptember 17.-ét követően nem dolgozhatunk tovább Svájc területén, ezért hát fölösleges is maradni. Gábor ugyan még tervez valamit, de én személy szerint elfogadom ezt a tényállást. Még vár ránk egy meeting, ahol talán el dől ki mikor hova megy és mit fog majd ott csinálni. Az azonban nagy százalékarányban biztos, hogy én az eredetileg kitűzött Október eleje-közepe helyett egy hónappal korábban hazamegyek. Végleg. (legalább is ami ezt a kint dologzási folyamatot illeti.)
ugyanakkor:
Öröm, bódottáá
2010. július 14., szerda
Forró szél
Meleg van, mint otthon. Néztük az időjárás jelentéseket, fokra megeggyezik a hőhelyzet. Itt azért az utóbbi napokban majdnem minden este esett. Ezzel csökkentve éjszakára kissé a hőmérségletet. Egyébként felfedeztük a lakáshoz tartozó redőnyöket, az ablakoknál voltak eddig is, csak hiányzott az isetni szikra ahhoz, hogy rájöjjünk, hé, hát ezt akár le is engedhetném. Így most nár lehet sötét és szellős egyszerre a szobákban.
A mai eső után fényképeztem. Eget, és házat a szomszéd térfélen, redőny nyílásán át, mert én már csak ilyen művészies lelkű, bátor, kísérletezéstől nem félő egyén vagyok.
Ma megtudtam, hogy itt Zürichben, a főpályaudvar melletti Múzeumhoz tartozó park, amely ma szépen rendezett, kellemes, zöld terület, korábban évekig qvázi legális drogtanya volt. A függők ott éltek, kereskedtek, lőtték magukat.
Végül aztán a hatóságok csak megunták a dolgot, és kipaterolták a drogosokat. Felfrogatták az egész parkot. Hosszú időre bezárták, kicserélték a földet, új növényeket ültettek. Első hétvégén oda mentünk sétálni Gáborral, persze nem tudtuk milyen történelme van a helynek.
Akit érdekel a téma, keressen rá a platzspitz, needle park, Zürich szavakra....
A mai eső után fényképeztem. Eget, és házat a szomszéd térfélen, redőny nyílásán át, mert én már csak ilyen művészies lelkű, bátor, kísérletezéstől nem félő egyén vagyok.
Ma megtudtam, hogy itt Zürichben, a főpályaudvar melletti Múzeumhoz tartozó park, amely ma szépen rendezett, kellemes, zöld terület, korábban évekig qvázi legális drogtanya volt. A függők ott éltek, kereskedtek, lőtték magukat.
Végül aztán a hatóságok csak megunták a dolgot, és kipaterolták a drogosokat. Felfrogatták az egész parkot. Hosszú időre bezárták, kicserélték a földet, új növényeket ültettek. Első hétvégén oda mentünk sétálni Gáborral, persze nem tudtuk milyen történelme van a helynek.
Akit érdekel a téma, keressen rá a platzspitz, needle park, Zürich szavakra....
2010. július 11., vasárnap
Ütliberg
Szombaton délután megmásztuk az Ütliberget Gáborral. Ez a legmagasabb városközeli hegy/domb -lánc -magaslat, bár gyakorlatilag már nem a tizes zónán belül van. A Shil folyó partja mentén közelítettük meg a célpontot, kanyargó szerpentinen jutottunk föl a magasba, eléggé megterhelő volt, nekem többször le is kellett ülnöm. Gábor vaZSból van, ő jól bírta. Szerencsére voltak finom hideg vizet árasztó kutak az út mentén végig. Az egyik csúcson fasza kilátóra leltünk. Toronnyal, étteremmel, MOZIVAL (http://www.utokulm.ch/de/events/kino-am-berg/). Fent már láttuk hogy vihar közeleg, ezért a tervezttnél rövidebb úton indultunk haza. Sikerült elkapnunk egy vonatot, ami elvitt minket a főpályaudvarra, szerencsénk volt, mert ha gyalog megyünk tovább rondán megáztunk volna.
Napi agybaj : Zsiráf-Szarvas-Lámpaoszlopok a hegy tetején
Napi agybaj : Zsiráf-Szarvas-Lámpaoszlopok a hegy tetején
2010. július 10., szombat
Brassói
Péntek estére meghívtuk magunkhoz Rozsét, azzal az előre megfontolt szándékkal, hogy a katonaságtól való sikeres visszatérését egy tál Brassóival, és egy pár pohár pálinkával ünnepeljük meg.
A kaja kifejezetten jól sikerült, kicsit talán a megszokottnál több víz került a húsra, de a borsfaktor megfelelő volt. Gábor volt a fő Séf, én csak hagymát aprítottam, krumplit pucoltam/daraboltam, nomeg kevergettem a fortyogó húst és a vízben pihenő krumplit.
(Rozsé örül a pálinkának)
A pálinka is nagyon jó volt, ezért ismét külön köszönet az otthoniaknak!
Más:
Hazafelé munkából találtam egy csomag Burn márkájú energiaitalt. Már csütörtökön is ott volt, az utcán, a derékig érő fehér falon, egy társasház előtt. Tizenhat darab üveg, hatosával csomagolva, 2010 októberi lejárattal. Nem mertem belőle vinni. Péntek délután láttam hogy hiányzik belőle két dobozzal....még mindig nem mertem hozni magamnak.
A kaja kifejezetten jól sikerült, kicsit talán a megszokottnál több víz került a húsra, de a borsfaktor megfelelő volt. Gábor volt a fő Séf, én csak hagymát aprítottam, krumplit pucoltam/daraboltam, nomeg kevergettem a fortyogó húst és a vízben pihenő krumplit.
(Rozsé örül a pálinkának)
A pálinka is nagyon jó volt, ezért ismét külön köszönet az otthoniaknak!
Más:
Hazafelé munkából találtam egy csomag Burn márkájú energiaitalt. Már csütörtökön is ott volt, az utcán, a derékig érő fehér falon, egy társasház előtt. Tizenhat darab üveg, hatosával csomagolva, 2010 októberi lejárattal. Nem mertem belőle vinni. Péntek délután láttam hogy hiányzik belőle két dobozzal....még mindig nem mertem hozni magamnak.
2010. július 8., csütörtök
Hetek jönnek és mennek
Elég nagy valószínűséggel jelenthetem ki hogy e hónap huszon harmadikától kezdve lesznek látogatóim, aminek kifejezetten nagyon örülök : )
Már csak a munkát kell valahogy összeegyeztetni a társasági élettel és Zürich bemutatásával.
Érdekességek:
- Halmozódik a munka, de nem tud feltorlódni. Ha van valami új azt oly gyorsan megoldom (vagy olyan gyorsan kiderül róla hogy nem lehet megoldani) hogy megint várnom kell a melóra.
- Átvátlottam ímél író módba. Minden féle üzleti elemzőnek, meg háttérfelelősnek küldözgetek levelet, ezt nézd meg, evvel mit kell csinálni, ez mit jelent, estébé. Többet gépelek levelet mind programkódot.
- A közelben van 3 pub. Az elmúlt napokban kétszer is arra keltem fel hajnalban hogy valaki nem túl visszafogottan öklendezik, s az egész környék zeng tőle.
- Vettem a boltban almalevet, mert csini matricái voltak a palackon. Itthon megkóstoltam, hát eléggé érdekes íze volt. Nézegettem, szagolgattam, ízlelgettem. Beírtam a nevét a google-be. Semmi. Francia feliratot az üvegről beírom google-be. Angol kifejezés jön ki amit nem ismerek. Fordító honlap - hát nem alma must? 4%-os alkoholtartalommal. Ehehe
Már csak a munkát kell valahogy összeegyeztetni a társasági élettel és Zürich bemutatásával.
Érdekességek:
- Halmozódik a munka, de nem tud feltorlódni. Ha van valami új azt oly gyorsan megoldom (vagy olyan gyorsan kiderül róla hogy nem lehet megoldani) hogy megint várnom kell a melóra.
- Átvátlottam ímél író módba. Minden féle üzleti elemzőnek, meg háttérfelelősnek küldözgetek levelet, ezt nézd meg, evvel mit kell csinálni, ez mit jelent, estébé. Többet gépelek levelet mind programkódot.
- A közelben van 3 pub. Az elmúlt napokban kétszer is arra keltem fel hajnalban hogy valaki nem túl visszafogottan öklendezik, s az egész környék zeng tőle.
- Vettem a boltban almalevet, mert csini matricái voltak a palackon. Itthon megkóstoltam, hát eléggé érdekes íze volt. Nézegettem, szagolgattam, ízlelgettem. Beírtam a nevét a google-be. Semmi. Francia feliratot az üvegről beírom google-be. Angol kifejezés jön ki amit nem ismerek. Fordító honlap - hát nem alma must? 4%-os alkoholtartalommal. Ehehe
2010. július 6., kedd
2010. július 4., vasárnap
Aare / Marzili
Maszombat nagy útra szántam magam. Ismét meglátogattam Bern neves városát, ám most jobb passzban voltam én is és a település is, nem úgy mint legutóbb.
(nemén képem - wikiről van)
Bőgeli (valahogy így kell ejteni a Stefán nevét) kolléga vitt magával úszni az Aare folyóban. Egy órás vonatút végén érkeztünk meg Bern egy magasabb pontjára. Meredek lejtőn (lehetett volna fogaskerekűhöz hasonló kocsikkal is menni) kellett legyalogolni a szabadstrandra, ami mondanom sem kell, szép volt, rendezett, a pázsiton minden fűszál ugyanabba az irányba állt.
(nemén képem - http://www.johnnyjet.com/photos/Ben_Brown_Bern_2009_22.jpg)
Lepakoltunk, és akkor jött a vezényszó, indulás. A folyó mellett gyalogoltunk betonon, jó húsz percet. Közben ringó csípőjű, bikinis lányokat kerülgettünk jobbra-balra. A Svájci lányok sokkal jobban néznek ki bikiniben, mint felöltözve, ezt sikerült megállapítanom az út során, nomeg azt hogy a forró, töredezett felszínű beton nem egy kényelmes felület a meztelen talpnak.
Az út végén egy "kilövőállás" várt minket. Egy földnyelv ami belenyúl a sebes folyású Aare-be. Az ember itt bemászik, addig amíg már nem bír állni, s akkor beleugrik a folyóba. Például így:
Elsőre elég félelmetes érzés. Árral szemben úszni maximum edzésnek jó, haladni nem lehet, csak fáradni. A víz 19 fokos volt, a levegő 25. Az ember légzése azonnal felgyorsul ahogy elkapja az áramlat. Aztán meghallja a hangot, mintha ezer meg ezer tejfog csiszolódna egymáshoz sokszáz kisiskolás szájában. A folyómeder méllyén a kavicsok produkálják magukat, vicces.
Az ember jó tíz percig sodródik lefelé, közben több hídról is ugrálnak befelé a bátrabbak. A folyó közepén nem ér le az ember lába. Sokan gumicsónakkal közlekednek, így aztán vígyázni kell, nehogy elüssenek. Egy csávó "Achtung, Titanic" felkiáltásokkal próbált minket figyelmeztetni csónakjának érkezésére.
A legjobb az egészben a vége, mármint ahogy kimászik az ember. Erősen jobbra kell tempózni, s a szabadstrandnál piros fémrudak várják az érkezőket. Aztán amikor az Aare odasodor, rá kell csimpaszkodni a rúdra, majd ki kell húzni magad a kövekből vájt lépcsőre. Erő kell hozzá azért, és megfelelő időzítés is. Egyszer benéztem, aztán a rúd helyett szikálkba kellett kapaszkodnom, és úgy kimásznom. Be is vertem a nagylábújjam.
Háromszor sikerült lesodródnunk, a harmadik alkalommal eleredt az eső, és megtudtam milyen lehet gépkocsi szélvédőnek lenni, viharban. Látni nem láttam semmit, az esőcseppek felrobbantak amint elérték a folyó felületét, és a szemembe csapódtak. (nem az arcomba, a szemembe bele!)
Végül kimásztunk, és elkezdtük keresgélni a cumónkat. Valami jótét lélek betette egy fa alá, hogy azért ne ázzanak szénné a táskák. Aztán egy betonlap alatt áltunk körülbelül ezren nyomorgva, vártuk hogy alább hagyjon az eső. Vgéül Stefánnal meguntuk és elkezdtünk öltözködni, mire befejeztük, kisütött újra a nap.
(Note : egyik videjót sem én se nem Stefán nem csináltuk : ) )
(nemén képem - wikiről van)
Bőgeli (valahogy így kell ejteni a Stefán nevét) kolléga vitt magával úszni az Aare folyóban. Egy órás vonatút végén érkeztünk meg Bern egy magasabb pontjára. Meredek lejtőn (lehetett volna fogaskerekűhöz hasonló kocsikkal is menni) kellett legyalogolni a szabadstrandra, ami mondanom sem kell, szép volt, rendezett, a pázsiton minden fűszál ugyanabba az irányba állt.
(nemén képem - http://www.johnnyjet.com/photos/Ben_Brown_Bern_2009_22.jpg)
Lepakoltunk, és akkor jött a vezényszó, indulás. A folyó mellett gyalogoltunk betonon, jó húsz percet. Közben ringó csípőjű, bikinis lányokat kerülgettünk jobbra-balra. A Svájci lányok sokkal jobban néznek ki bikiniben, mint felöltözve, ezt sikerült megállapítanom az út során, nomeg azt hogy a forró, töredezett felszínű beton nem egy kényelmes felület a meztelen talpnak.
Az út végén egy "kilövőállás" várt minket. Egy földnyelv ami belenyúl a sebes folyású Aare-be. Az ember itt bemászik, addig amíg már nem bír állni, s akkor beleugrik a folyóba. Például így:
Elsőre elég félelmetes érzés. Árral szemben úszni maximum edzésnek jó, haladni nem lehet, csak fáradni. A víz 19 fokos volt, a levegő 25. Az ember légzése azonnal felgyorsul ahogy elkapja az áramlat. Aztán meghallja a hangot, mintha ezer meg ezer tejfog csiszolódna egymáshoz sokszáz kisiskolás szájában. A folyómeder méllyén a kavicsok produkálják magukat, vicces.
Az ember jó tíz percig sodródik lefelé, közben több hídról is ugrálnak befelé a bátrabbak. A folyó közepén nem ér le az ember lába. Sokan gumicsónakkal közlekednek, így aztán vígyázni kell, nehogy elüssenek. Egy csávó "Achtung, Titanic" felkiáltásokkal próbált minket figyelmeztetni csónakjának érkezésére.
A legjobb az egészben a vége, mármint ahogy kimászik az ember. Erősen jobbra kell tempózni, s a szabadstrandnál piros fémrudak várják az érkezőket. Aztán amikor az Aare odasodor, rá kell csimpaszkodni a rúdra, majd ki kell húzni magad a kövekből vájt lépcsőre. Erő kell hozzá azért, és megfelelő időzítés is. Egyszer benéztem, aztán a rúd helyett szikálkba kellett kapaszkodnom, és úgy kimásznom. Be is vertem a nagylábújjam.
Háromszor sikerült lesodródnunk, a harmadik alkalommal eleredt az eső, és megtudtam milyen lehet gépkocsi szélvédőnek lenni, viharban. Látni nem láttam semmit, az esőcseppek felrobbantak amint elérték a folyó felületét, és a szemembe csapódtak. (nem az arcomba, a szemembe bele!)
Végül kimásztunk, és elkezdtük keresgélni a cumónkat. Valami jótét lélek betette egy fa alá, hogy azért ne ázzanak szénné a táskák. Aztán egy betonlap alatt áltunk körülbelül ezren nyomorgva, vártuk hogy alább hagyjon az eső. Vgéül Stefánnal meguntuk és elkezdtünk öltözködni, mire befejeztük, kisütött újra a nap.
(Note : egyik videjót sem én se nem Stefán nem csináltuk : ) )
2010. július 3., szombat
Egyedül
Gábor hazament a hétvégére.
ENYÉM A LAKÁS, MUHHHAHA!!!
Tegnap hajnal ötig voltam fent, ilyen ha az ember bennragada sorozatok világában.
Ma el akartam menni sétálni, mert épp Züri fest (Zürich Fesztivál van), de most, mire mozgóképes állapotba kerülnék, elkezdenek viharfelhők gyülekezni az égen.
Holnap elutazok Bern-ba, egy AdNovum-os kollégával, úszni az ottani folyóban. Remélem nem ázunk el nagyon, váltakozó időjárást jósolnak.
ENYÉM A LAKÁS, MUHHHAHA!!!
Tegnap hajnal ötig voltam fent, ilyen ha az ember bennragada sorozatok világában.
Ma el akartam menni sétálni, mert épp Züri fest (Zürich Fesztivál van), de most, mire mozgóképes állapotba kerülnék, elkezdenek viharfelhők gyülekezni az égen.
Holnap elutazok Bern-ba, egy AdNovum-os kollégával, úszni az ottani folyóban. Remélem nem ázunk el nagyon, váltakozó időjárást jósolnak.
2010. július 1., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)