A lányok, a lányok, lányok hagyjatok ! : P

Már készülődnek a kedves vendégek hazafelé. Ma este indul a vonatuk. Hát nem mondom hogy nem volt megerőltető az elmúlt négy nap, de ami nem öl meg az megerősít : D

Aludni csak félig sikerült, a munkahelyen a pénteki és a hétfői (mai) rövidített napok jól estek ugyan, de négy óra alatt két kávét és egy red bullt kellett lenyomnom ahhoz hogy délután tudjak a vendégeimmel érdemben is foglalkozni. Hétfőn még így is csak csökkentett üzemmódban bírtam mászkálni.

Gyakorlatilag Zürich minden tájékán jártunk. Pénteken még rossz idő volt, esett is eleget, aztán fokozatosan javult az idő. Vasárnap csúcsosodott a hőmérséglet.

Jártunk az óvárosban, sétálóutcák és parkok közt. Felmentünk a Chaferbergre és a Zürichbergre. Megnéztük az egyetem melletti Irchelparkot, végigsétáltunk a Zürichsee mindkét oldalán, szép hosszan.

A legfárasztóbb a vasárnap volt. Megmásztuk az Ütliberget, közel 500 méter szintkülömbséget mentünk felfele. Olgi talált egy olyan utat amin a madár se jár. Egy gyilkos, lépcsős, sáros, kanyargós, kíméletlen ösvényt. Összefutottunk egy Svájci párral, ők sem ismerték az utat korábban, de elmondásuk szerint többet ők sem teszik be rá lábukat.

A hegyről ezután lemásztunk a tó partjáig, ahol százezer ember épp az akkor megrendezett Ironman triathlon versenynek örült, én nem annyira. Valahogy végül hazavergődtünk. Nyolc óra alatt megközelítőleg húsz kilómétert tettünk meg, de harmincnak éreztük.