Svájci Bubis Kanál

Hosszan tartó és nehézkes utánjárást követően végre sikerült magamévá tenni (na nem úgy) a hőn áhított svájci bubis kanalamat!

Nehéz szülés volt, kérdezgettem már érkezésem óta kollégáimat, hol lehet kapni ezt az igen speciális célokra kifejlesztett, már már egzotikus eszközt, amelyet az én kedves lakótársamnak, ex óvoda és iskolatársamnak (általános negyedikben lelépett, de már megbocsátottam neki), Máténak szándékozok adni. Teljes mértékben heteroszexuális szeretetem jeléül, ugyanis tudom hogy őneki mindig is baja szokott lenni a bolti vizek bubisságával.

Aztán végül megtaláltam a rejtőzködő életmódot élő Sweicherische Luftblaseentfernendlöffel-t.

Nem is volt olcsó. Elviekben csak is kizárólag engedéllyel rendelkező büfések és akutt bubitúladagolásban szenvedők vehetik meg az erre felkészített boltokban, de szerencsére sikerült megtudnom, hogy pár darab tévesen piacra került mint almacsutka eltávolító. Így aztán vettem egy ilyen félrecsomagolt darabot.

A sokk akkor ért amikor megláttam hogy a gaz svájciak bizony a Németekkel gyártatják a bubis kanalaikat, legalább is a kanál nyelén lévő felirat erről tanúskodik. Pár perces internetes böngészés után kiderült hogy a svájci bubiskanál ipar még az évezred elején összedőlt, mert a bevándórlók Eevvették a munkát!

Szerencsére azóta egy elmés Dr. Dummer D. Kunde nevezetű német fogorvos és feltaláló újra piacra dobta, és így én is megszerezhettem.

Képek az eszközről:



Az eszköz működési elve:
A bubítlanítani kívánt folyadékot kiöntjük egy megfelelő pohárba. A kanalat fémes felével előre a folyadékba helyezzük. A kanalat az óramutató járásának ellenkező irányban elkezdjük mozgatni, úgy hogy feje végig a folyadékban maradjon (Déli féltekén az óramutató járásával megeggyező irányban kell tekerni a maximális hatásfok elérésének érdekében). Ekkor már láthatjuk ahogy a bubik elhagyják a folyadékot. Amikor a kívánt mennyiségű bubi hagyta el, illetve maradt a folyadékban, fejezzük be a kanál mozgatását és vegyük ki a pohárból.

Túlzott bubimaradvány esetén kavargassuk még a folyadékot a kanállal. Túlzott bubítlanosodás esetén öntsünk ki a folyadékból, és töltsük újra még nem bubítlanított folyadékkal.

És hogy honnan is ismerhetjük mi Magyarok ezt a csodás eszközt:

A borotválkozás eredménye

Sajnos a szőr eltávolítása nem segít azon ami alatta van....

Szerda

Holnapután délután már otthon leszek!!!!

Csütörtök az utolsó munaknapom a hazaút előtt, pénteken délelőtt indul a gépem, szabadságot vettem ki, hogy könnyen elérjem.

Ma kellett újfent bérletet vennem. Előző este megborotválkoztam. Pénztáros néni kérdezi hogy az előző bérletem miért nem Junior bérlet? Mondtam, nekem fogalmam erről nincs, de ezek után már azt kaptam, merthogy 25 év alatt vagyok még.

Így lett nekem háromból három különböző árú bérletem. Az első 86 frankos volt, fénykép nélküli, átruházható. A második a halbtax kártya miatt fényképes 77 frankért. A junior fényképes pedig 56 frank : D

A lányok, a lányok, lányok hagyjatok ! : P

Már készülődnek a kedves vendégek hazafelé. Ma este indul a vonatuk. Hát nem mondom hogy nem volt megerőltető az elmúlt négy nap, de ami nem öl meg az megerősít : D

Aludni csak félig sikerült, a munkahelyen a pénteki és a hétfői (mai) rövidített napok jól estek ugyan, de négy óra alatt két kávét és egy red bullt kellett lenyomnom ahhoz hogy délután tudjak a vendégeimmel érdemben is foglalkozni. Hétfőn még így is csak csökkentett üzemmódban bírtam mászkálni.

Gyakorlatilag Zürich minden tájékán jártunk. Pénteken még rossz idő volt, esett is eleget, aztán fokozatosan javult az idő. Vasárnap csúcsosodott a hőmérséglet.

Jártunk az óvárosban, sétálóutcák és parkok közt. Felmentünk a Chaferbergre és a Zürichbergre. Megnéztük az egyetem melletti Irchelparkot, végigsétáltunk a Zürichsee mindkét oldalán, szép hosszan.

A legfárasztóbb a vasárnap volt. Megmásztuk az Ütliberget, közel 500 méter szintkülömbséget mentünk felfele. Olgi talált egy olyan utat amin a madár se jár. Egy gyilkos, lépcsős, sáros, kanyargós, kíméletlen ösvényt. Összefutottunk egy Svájci párral, ők sem ismerték az utat korábban, de elmondásuk szerint többet ők sem teszik be rá lábukat.

A hegyről ezután lemásztunk a tó partjáig, ahol százezer ember épp az akkor megrendezett Ironman triathlon versenynek örült, én nem annyira. Valahogy végül hazavergődtünk. Nyolc óra alatt megközelítőleg húsz kilómétert tettünk meg, de harmincnak éreztük.

No W

"Habár a halál árnyékának völgyében járok, nem félek, mert te velem vagy."
23. Zsoltár

Az eleje üt.

Csüt

Az elmúlt napokban nem írtam bejegyzést.

Ennek okai :

1, Nem történt semmi érdemleges, csak melóztam ezerrel.
2, Egy ideig nem volt itthon net.

Ma megint sokat dolgoztam, de a változatosság kedvéért haladtam is. Ipi és Gábor már otthon vannak, nekik jó hétvégét.

Vettem zombis ölős játékot feszültséglevezetés céljából, nameg kedd és szerda este egy egy sör is lecsúszott mellé.

Készülök a lányok fogadására, porszívózás, felmosás, mosogatás, mosás, lakásátrendezés...

Van ugyan takarítószemélyzet, aki két hetente jön, de én motiváltabb vagyok most : P

Úszkálódás

Vasárnap elmásztam a srácokkal le a tóig, ahol is beneveztünk egy strandra. Hetes darab frank volt a belépő. A víz kissé volt csak hideg, a part meg homokos, köves. Lehetett úszó mólókról a vízbe ugrálni, én élveztem, ki is fáradtam. A két nagyfiú csak pár percre csobbant, na hát, nem vizi emberek : )

Egyébként elmondásuk szerint e belépső strandtól 100 méterre van a szabadstrand....

Módosítottam hazajöveteleim ütemezését. Aug. 3.-án visszajövök Pöstről Zürichbe, aztán Szept. 16.-án végleg haza. Egy köztes hazajövetelt kilőttem.

A munka fárasztó. Eléggé nagyon.

Szombati semmittevés

Eléggé lehült a levegő. Kicsit talán meg is fáztam, reggelente fáj a torkom, és túl sokat tüsszentgetek. Megérkezett Gábor első vendége, Ipi. Kicsit felélénkült a lakásban az élet, már amikor itt vannak a srácok. Tegnap elmentek hegyetmászni, én meg maradtam itthon. Felsöpörtem szobámban, felmostam a fürdőben, levittem a szemetet, és visszavittem vagy húsz PET palackot a nagy bótba. Vettem viszonylag olcsón Margharita pizzát is, itthon aztán feltúrbóztam extra sajttal, sonkával, hagymával. Nem is volt rossz.

Délután kimentem sétálni. Találtam egy magasított gyalogos utat. Nagyon poénos a házak második, harmadik emeletével egy szinten sétálni. Az út átvisz a Shil folyón is, a másik oldalon pedig egy vasúti híd mellett folytatódik. Három méterre a fejemtől zakatoltak a vonatok a főpályaudvar felé, nem kis sebességgel.

Ma azt tervezem, hogy délután visszamegyek ide fényképezni, később meg elnézek pár helyre ahová a lányokat vinném. Majd meglátjuk mennyire sikerül ezt végrehajtanom.

2010. Szeptember 17.

Változott a forgatókönyv. Jobban mondva beborult a bili. Az adiminsztráció rémes útvesztőjén ma sikerült annak az információnak átrágnia magát, hogy biza a mi munkaengedélyünk, ami 2010. Október 22. -én veszti érvényét, az érvényvesztési dátumtól függetlenül négy hónapra szól, tehát a munkakezdéstől (Május. 17) számított négy hónapra.


Szomorúú aaaarc

Ennek megfelelően Szeptember 17.-ét követően nem dolgozhatunk tovább Svájc területén, ezért hát fölösleges is maradni. Gábor ugyan még tervez valamit, de én személy szerint elfogadom ezt a tényállást. Még vár ránk egy meeting, ahol talán el dől ki mikor hova megy és mit fog majd ott csinálni. Az azonban nagy százalékarányban biztos, hogy én az eredetileg kitűzött Október eleje-közepe helyett egy hónappal korábban hazamegyek. Végleg. (legalább is ami ezt a kint dologzási folyamatot illeti.)


ugyanakkor:
Öröm, bódottáá

Forró szél

Meleg van, mint otthon. Néztük az időjárás jelentéseket, fokra megeggyezik a hőhelyzet. Itt azért az utóbbi napokban majdnem minden este esett. Ezzel csökkentve éjszakára kissé a hőmérségletet. Egyébként felfedeztük a lakáshoz tartozó redőnyöket, az ablakoknál voltak eddig is, csak hiányzott az isetni szikra ahhoz, hogy rájöjjünk, hé, hát ezt akár le is engedhetném. Így most nár lehet sötét és szellős egyszerre a szobákban.

A mai eső után fényképeztem. Eget, és házat a szomszéd térfélen, redőny nyílásán át, mert én már csak ilyen művészies lelkű, bátor, kísérletezéstől nem félő egyén vagyok.




Ma megtudtam, hogy itt Zürichben, a főpályaudvar melletti Múzeumhoz tartozó park, amely ma szépen rendezett, kellemes, zöld terület, korábban évekig qvázi legális drogtanya volt. A függők ott éltek, kereskedtek, lőtték magukat.



Végül aztán a hatóságok csak megunták a dolgot, és kipaterolták a drogosokat. Felfrogatták az egész parkot. Hosszú időre bezárták, kicserélték a földet, új növényeket ültettek. Első hétvégén oda mentünk sétálni Gáborral, persze nem tudtuk milyen történelme van a helynek.



Akit érdekel a téma, keressen rá a platzspitz, needle park, Zürich szavakra....

Ütliberg

Szombaton délután megmásztuk az Ütliberget Gáborral. Ez a legmagasabb városközeli hegy/domb -lánc -magaslat, bár gyakorlatilag már nem a tizes zónán belül van. A Shil folyó partja mentén közelítettük meg a célpontot, kanyargó szerpentinen jutottunk föl a magasba, eléggé megterhelő volt, nekem többször le is kellett ülnöm. Gábor vaZSból van, ő jól bírta. Szerencsére voltak finom hideg vizet árasztó kutak az út mentén végig. Az egyik csúcson fasza kilátóra leltünk. Toronnyal, étteremmel, MOZIVAL (http://www.utokulm.ch/de/events/kino-am-berg/). Fent már láttuk hogy vihar közeleg, ezért a tervezttnél rövidebb úton indultunk haza. Sikerült elkapnunk egy vonatot, ami elvitt minket a főpályaudvarra, szerencsénk volt, mert ha gyalog megyünk tovább rondán megáztunk volna.








Napi agybaj : Zsiráf-Szarvas-Lámpaoszlopok a hegy tetején

Brassói

Péntek estére meghívtuk magunkhoz Rozsét, azzal az előre megfontolt szándékkal, hogy a katonaságtól való sikeres visszatérését egy tál Brassóival, és egy pár pohár pálinkával ünnepeljük meg.

A kaja kifejezetten jól sikerült, kicsit talán a megszokottnál több víz került a húsra, de a borsfaktor megfelelő volt. Gábor volt a fő Séf, én csak hagymát aprítottam, krumplit pucoltam/daraboltam, nomeg kevergettem a fortyogó húst és a vízben pihenő krumplit.


(Rozsé örül a pálinkának)

A pálinka is nagyon jó volt, ezért ismét külön köszönet az otthoniaknak!

Más:
Hazafelé munkából találtam egy csomag Burn márkájú energiaitalt. Már csütörtökön is ott volt, az utcán, a derékig érő fehér falon, egy társasház előtt. Tizenhat darab üveg, hatosával csomagolva, 2010 októberi lejárattal. Nem mertem belőle vinni. Péntek délután láttam hogy hiányzik belőle két dobozzal....még mindig nem mertem hozni magamnak.

Hetek jönnek és mennek

Elég nagy valószínűséggel jelenthetem ki hogy e hónap huszon harmadikától kezdve lesznek látogatóim, aminek kifejezetten nagyon örülök : )

Már csak a munkát kell valahogy összeegyeztetni a társasági élettel és Zürich bemutatásával.

Érdekességek:

- Halmozódik a munka, de nem tud feltorlódni. Ha van valami új azt oly gyorsan megoldom (vagy olyan gyorsan kiderül róla hogy nem lehet megoldani) hogy megint várnom kell a melóra.

- Átvátlottam ímél író módba. Minden féle üzleti elemzőnek, meg háttérfelelősnek küldözgetek levelet, ezt nézd meg, evvel mit kell csinálni, ez mit jelent, estébé. Többet gépelek levelet mind programkódot.

- A közelben van 3 pub. Az elmúlt napokban kétszer is arra keltem fel hajnalban hogy valaki nem túl visszafogottan öklendezik, s az egész környék zeng tőle.

- Vettem a boltban almalevet, mert csini matricái voltak a palackon. Itthon megkóstoltam, hát eléggé érdekes íze volt. Nézegettem, szagolgattam, ízlelgettem. Beírtam a nevét a google-be. Semmi. Francia feliratot az üvegről beírom google-be. Angol kifejezés jön ki amit nem ismerek. Fordító honlap - hát nem alma must? 4%-os alkoholtartalommal. Ehehe

Hegyek

(a képen bal oldalt vagyok látható, "ennek a napnak se lessz soha se vége" fejjel)

Aare / Marzili

Maszombat nagy útra szántam magam. Ismét meglátogattam Bern neves városát, ám most jobb passzban voltam én is és a település is, nem úgy mint legutóbb.


(nemén képem - wikiről van)

Bőgeli (valahogy így kell ejteni a Stefán nevét) kolléga vitt magával úszni az Aare folyóban. Egy órás vonatút végén érkeztünk meg Bern egy magasabb pontjára. Meredek lejtőn (lehetett volna fogaskerekűhöz hasonló kocsikkal is menni) kellett legyalogolni a szabadstrandra, ami mondanom sem kell, szép volt, rendezett, a pázsiton minden fűszál ugyanabba az irányba állt.


(nemén képem - http://www.johnnyjet.com/photos/Ben_Brown_Bern_2009_22.jpg)

Lepakoltunk, és akkor jött a vezényszó, indulás. A folyó mellett gyalogoltunk betonon, jó húsz percet. Közben ringó csípőjű, bikinis lányokat kerülgettünk jobbra-balra. A Svájci lányok sokkal jobban néznek ki bikiniben, mint felöltözve, ezt sikerült megállapítanom az út során, nomeg azt hogy a forró, töredezett felszínű beton nem egy kényelmes felület a meztelen talpnak.

Az út végén egy "kilövőállás" várt minket. Egy földnyelv ami belenyúl a sebes folyású Aare-be. Az ember itt bemászik, addig amíg már nem bír állni, s akkor beleugrik a folyóba. Például így:



Elsőre elég félelmetes érzés. Árral szemben úszni maximum edzésnek jó, haladni nem lehet, csak fáradni. A víz 19 fokos volt, a levegő 25. Az ember légzése azonnal felgyorsul ahogy elkapja az áramlat. Aztán meghallja a hangot, mintha ezer meg ezer tejfog csiszolódna egymáshoz sokszáz kisiskolás szájában. A folyómeder méllyén a kavicsok produkálják magukat, vicces.

Az ember jó tíz percig sodródik lefelé, közben több hídról is ugrálnak befelé a bátrabbak. A folyó közepén nem ér le az ember lába. Sokan gumicsónakkal közlekednek, így aztán vígyázni kell, nehogy elüssenek. Egy csávó "Achtung, Titanic" felkiáltásokkal próbált minket figyelmeztetni csónakjának érkezésére.

A legjobb az egészben a vége, mármint ahogy kimászik az ember. Erősen jobbra kell tempózni, s a szabadstrandnál piros fémrudak várják az érkezőket. Aztán amikor az Aare odasodor, rá kell csimpaszkodni a rúdra, majd ki kell húzni magad a kövekből vájt lépcsőre. Erő kell hozzá azért, és megfelelő időzítés is. Egyszer benéztem, aztán a rúd helyett szikálkba kellett kapaszkodnom, és úgy kimásznom. Be is vertem a nagylábújjam.



Háromszor sikerült lesodródnunk, a harmadik alkalommal eleredt az eső, és megtudtam milyen lehet gépkocsi szélvédőnek lenni, viharban. Látni nem láttam semmit, az esőcseppek felrobbantak amint elérték a folyó felületét, és a szemembe csapódtak. (nem az arcomba, a szemembe bele!)

Végül kimásztunk, és elkezdtük keresgélni a cumónkat. Valami jótét lélek betette egy fa alá, hogy azért ne ázzanak szénné a táskák. Aztán egy betonlap alatt áltunk körülbelül ezren nyomorgva, vártuk hogy alább hagyjon az eső. Vgéül Stefánnal meguntuk és elkezdtünk öltözködni, mire befejeztük, kisütött újra a nap.

(Note : egyik videjót sem én se nem Stefán nem csináltuk : ) )

Egyedül

Gábor hazament a hétvégére.

ENYÉM A LAKÁS, MUHHHAHA!!!

Tegnap hajnal ötig voltam fent, ilyen ha az ember bennragada sorozatok világában.

Ma el akartam menni sétálni, mert épp Züri fest (Zürich Fesztivál van), de most, mire mozgóképes állapotba kerülnék, elkezdenek viharfelhők gyülekezni az égen.

Holnap elutazok Bern-ba, egy AdNovum-os kollégával, úszni az ottani folyóban. Remélem nem ázunk el nagyon, váltakozó időjárást jósolnak.

Felhők